A dolgozat végén az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: 1714-ben már gyakorlatilag elérte a nagygimnáziumi rangot az intézmény, de teljesen hitelesen bizonyíthatóan csak 1734-től működött folyamatosan nagygimnáziumi szintű középiskola Mezőtúron. Ez az iskola Debrecen partikulája volt. Az iskolának a század alatt végig volt könyvgyűjteménye, amelyet az iskola, az árvák, vagy az eklézsia könyveikként nevezték. Az eddig feltártakkal szemben most már nemcsak azt tudjuk, hogy a könyvtárat Ertsei Dániel jelentősen gyarapította, hanem ennél jóval többet. A legfontosabb ezek közül, hogy gyakorlatilag ismerjük a könyvtár állományát. A legkorábbi adat a könyvtárról 1714-ből származik, míg az eddig ismert legkorábbi adat a XVIII. század második feléből származott. További lényeges momentum, hogy az eddig ismert első katalógus 1843-44-ből származott, viszont ezentúl az 1765-ös könyvjegyzék tekinthető a könyvtár legelső katalógusának. Mindezek mellett kezd kirajzolódni egy olyan kép, miszerint a XVIII. század utolsó harmadában egyfajta szellemi virágzás volt a városban. Ez köszönhető volt az állomány gyarapodásának, amely kellő alapot teremtett ehhez, illetve nagyrészt Ertsei Dánielnek, aki a partikulát és a helyi református egyházat felvirágoztatta. Felfogása az ortodox reformációt és a mély ismereteket tartotta elsődlegesnek, amellyel a város vezetőire, diákjaira is hatást gyakorolt és meghatározta Mezőtúr művelődési viszonyait.