Címlap | Tartalomjegyzék | Ajánlás | Előszó | Önéletrajz | Impresszum
Bene Zoltán - Két part között
13. oldal
I. Sodródás - Régebbi elbeszélések
Sodródás
II.
Az Alvilág néven közismert kocsma, mint rendesen, zsúfolásig telve volt. Szécsényi Ignác és én, Asztalos Péter is ott álldogáltunk az egyik könyöklő mellett, mellettünk Sebestyén Etele állt, előttünk, az asztal lapján Kőbányai sörök. Gyöngyiről és Ágiról beszélgettünk – Szécsényi Ignác dicsőített engem, Sebestyén Etele értetlenkedve hallgatott, én lesunytam a fejem. Aztán néhány perc hallgatással telt el, csak a hosszú kortyintások és az állandó morajlás hallatszott. Végre megérkezett Gyöngyi.
Ezúttal nem volt kedves, nem volt gyengéd és nem volt nőies. Parancsoló volt, gyűrött és csúnya. Nem értettem, viszont mit tehettem ellene? Feszélyezett is a jelenléte, örültem is neki. Kerültem volna a tekintetét, ha ő keresi az enyémet. Nem kereste. Nem is próbált közeledni hozzám, s ez csak tovább bonyolította a helyzetet.
Átvonultunk az Olajba, Gyöngyi, Szécsényi Ignác meg én – Sebestyén Etele inkább hazament. Neki volt igaza. Az Olaj semmit nem változott, ugyanolyan szörnyűségesnek bizonyult, mint előzőleg. Ismét táncoltunk, ismét rosszul éreztük magunkat, ismét ott volt Ági. Úgy tizenegy lehetett, amikor megérkezett a kiskatona, Ági szívének választottja s egyben összetörője, és az éjszaka végképp saját romjaiba dőlt. Szécsényi Ignác kibotorkált a folyosóra sört inni, én még lejtettem egyet Gyöngyivel, közben azonban annyira nem volt sem mondanivalóm, sem bátorságom arra, hogy esetleg ne beszéljek, hogy inkább én is a folyosót választottam. Aztán lassan kikoptunk onnan is. Átmentünk a Galériába, leültünk, rendeltünk. Nem értettük az egészet. Már Szécsényi Ignác sem volt olyan nagyon elragadtatva tőlem, pontosabban a Gyöngyiéknél tanúsított viselkedésemtől, inkább olyasféle, értetlen arckifejezést öltött magára, mint Sebestyén Etele az Alvilágban – éppen olyat, amilyen, mellesleg, az én ábrázatomat is jellemezte.
*
Netkötet Program - Irodalmi Rádió