Címlap | Tartalomjegyzék | Ajánlás | Előszó | Önéletrajz | Impresszum
Bene Zoltán - Két part között
26. oldal
II. Veszedelmes viszonyok - Új történetek
Diákmunka
Olga asszony gondosan kirúzsozta a száját, majd alsó és felső ajkát egymáshoz dörzsölte hosszan. Belecsücsörített a tükörbe és elmosolyodott. Elővillant a fogsora és elszáradt ínye. Felszisszent. Metszőfogairól bosszúsan törölgette a rúzst. Végül kifestette a szemét. Nagy gonddal zöldre pingálta a szemhéjait. A körvonalakat feketével húzta ki. Szemöldöke vékonyra tépdesve, homloka csillogott a kencéktől. Elégedett volt magával.
Rózsaszín pongyolába bújt, kilépett a gangra. Kikönyökölt a korlátra Nézte, ahogy a Misi gyerek a kerékpárjával bíbelődik a macskaköves udvaron. Misi pattanásos arcú kamasz volt, napégette bőrű, izmos, erőszakos állú tinédzser. Egy szál rövidnadrágban görnyedezett a felfordított bicikli fölött, csorgott róla a verejték.
– Megint elromlott, Misikém? – kérdezte nyájas hangon Olga asszony a fiút.
– Ja – dörmögte Misi.
– De megcsinálod?
– Meg hát.
– Utána elmész a boltba? – érdeklődött nyájasan a nő.
– Mi kéne? – kérdezett vissza kelletlenül a Misi gyerek.
– Csak a szokásos – mosolygott Olga asszony.
– Jó – Misi fel sem pillantott az asszonyra. Egy kulccsal kínozta a járművet, kidagadtak a nyakán az erek. Az egész nyári szünetben a biciklivel foglalkozott. Ha nem szerelte, akkor száguldozott rajta. Híresen „szuper” kerékpárral rendelkezett. Az anyja sokszor panaszkodott is, hogy az a drótszamár többet ér, mint az összes vagyonuk együttesen.
Olga asszonyt ez nem érdekelte. Mélán nézelődött, lábait keresztbe rakta, térde és combjának alsó szelete elővillant a pongyola nyílásából. Hófehér, pergamenszerű bőrén átsejlettek a kék erek.
– No – nyögte Misi, miközben talpra állította a biciklit. Most nézett fel először a nőre, de csak egy pillanatra. Az biccentett neki és ledobott egy kétezrest. Misi begyűjtötte, felkapott a kerékpárra, azzal elhajtott.
Negyedóra sem telt belé, s vissza is érkezett. Járművét lezárta, s felcsattogott a lépcsőn. Olga asszony ellépett a korláttól, kitárta a fiú előtt lakásának kopott ajtaját. Misi becsörtetett az előszobába. Az előszoba-folyosóról balra a WC, jobbra a konyha nyílott. A folyosó végén a szoba. A falon megsárgult, elkoszlott tapéta. Misi a szobába hatolt, lerakta nejlonszatyrát a dohányzóasztalra. Zsebében megigazította a gyűrött papírpénzt és a csörgő fémérméket: a visszajárót. De nem vette elő. Nem kellett elszámolnia. A pénzzel nem.
A hatvanas éveket idéző, ormótlan szekrények, ízléstelen csillár, két elnyűtt fotel jelentették a szobában a berendezést, meg a sarokban a heverő és mellette az állólámpa. Az ablak elfüggönyözve, miáltal félhomály uralkodott. Egy idomtalan komódon televízió, bekapcsolva, a képernyőn zebrák vágtattak a forró Afrikában. Olga asszony a nejlonszatyorhoz lépett, előhúzta a félliteres vodkát. Másik kezében már ott volt a két féldecis pohár. Töltött.
– Igyunk, fiú! – nyújtotta Misi orra alá az egyik teli poharat.
Misi elvette, lehúzta a szeszt. Ádámcsutkája szaporán mozgott. Olga asszony viszont lassan, élvezettel kortyolgatta az italt.
– Teaidő – vihogott közben. – Az angolok ilyenkor teáznak.
– A hülyék! – szólt rekedten Misi.
– Összeülnek és teáznak – folytatta Olga asszony. – Beszélgetnek, az időjárásról fecsegnek. Olvastam.
– Hülyék! – ismételte Misi.
Olga asszony meglegyintette a fiú fejét, majd leült a fotelba. Térdén felcsúszott a pongyola. Újra vodkát töltött a poharakba. Térdei fehéren világítottak a szürke szobában. A bal térdén szamóca formájú anyajegy éktelenkedett. Misi azt nézegette, aztán undorral lehajtotta a második pohár töményt. Krákogott utána, eltorzult az arca. Olga asszony figyelte, az ajkai kissé elnyíltak. Hátradőlt a fotelban, a pongyoláját összefogó övet kapkodó mozdulattal megoldotta. Misi a tapétán sorjázó zsíros foltokat vizslatta, az üvegért nyúlt, még egy pohárral ivott, köhögött, az orrát törölte. Aztán sóhajtott egyet és letérdelt az asszony lábai elé. Behunyta a szemét, de a gyomra így is kavargott, korgott, a nyelőcsöve összeszűkült. Attól félt, hányni fog. Mint máskor. Mély levegőt vett, esdeklőn emelte tekintetét az asszonyra, de az már a plafont bámulta révedten, teste várakozón elernyedt. A fiú az üveg után nyúlt, meghúzta, visszakoppantotta az asztalra, aztán lehunyt szemmel belemarkolt a löttyedt combokba...
*
Netkötet Program - Irodalmi Rádió