CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ÖNÉLETRAJZ | IMPRESSZUM
EGRY ARTÚR - VÖLGYZUGOLY
16. oldal
SZOBOR A DUNÁNÁL, BALRA
(In memoriam J. A.)
Leültem, feszülten itt a parkban,
Most is itt ülök zavartan,
A bronzba zárva,
Egyedül, akár egy árva.
Magamnak annyi mása,
Magamnak vagyok csak a társa,
Verseimben, magam magányán,
S térek vissza egyre-másra,
E park szórt árnyán,
Magamra várva.
Ülnék én itt nyugton, a Dunánál,
S talpam alatt e márvány,
Lágy hullámokat vetne.
Kabátom letenném keresztbe,
Magam mellé, várva,
Hogy történjék valami már ma.
Itt várnám, hogy mit hoz el az este,
Munkát vagy sztrájkot fejez be
Az orvos, a tanító vagy éppen a munkás,
Egy panaszra éhes más, valami új Júdás,
S a szívét ablaknyira tárva,
Öntené panaszát a világra.
Itt hallgatnám, erősen kívánva,
Hátha nem telt el az idő hiába!
S Új Krisztus kel fel az új nappal,
Itt vitáznék megannyi újféle pappal.
S vágnám őket a füstölőmmel hátba!
Zavarva mindet szerte a világba!
**************************************
(megjegyzés)
Itt nem változott semmi, jó Petőfi óta,
Nincs népek tengere, ez egy langyos tócsa,
Gálya annál több áll, a parkoló tele,
Ha rajtam állott volna, már evezne a fele!Budapest, 2003.
*
NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ