CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ÖNÉLETRAJZ | IMPRESSZUM

EGRY ARTÚR - VÖLGYZUGOLY

45. oldal

SIRATÓ

Múltadnak ringy-rongyai
a délutáni a szélben,
szikkadtan lengenek
egy hullámos sós kötélen.
Mert feltépted hasztalan
vékony csíkokra mindet,
épen nem hagyva semmit,
talán egy ócska inget.
Hiába kértelek,
Istenre, füvekre, fákra,
ott álltál meztelen,
akár egy anyátlan árva,
és a rongyok alól,
kikandikáltak a csontok
fehéren és véresen,
ahogy a hús lefoszlott.
Miféle vad lelkiség,
miféle harci bánat
tilthatja meg nekem:
ne nevezzelek apámnak?
Már a fény felé figyelsz,
napba bámulsz csendben,
elkéstem most is,
mint annyiszor e furcsa rendben.
Két szemhéjam kelyhében
a bánat mos ma lábat,
úgy vágyom
most is, - utánad!

Budapest, 2005.

 

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

*

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ