Összeszorított fogakkal tűrök. Nekem is fáj.
Csövek, katéter. Nem kéne most látogató.
Kínkönnyek.

Legalább a katétert vegyék már ki! Megígérték!
Ne lásson így a fiam. A lányaim. Itt vannak. Sápadtak.
Undorodnak.

Holnap. Talán jobb lesz. Most beszélgetni se.
Ne lássatok így. Ezt most egyedül. Szemük sajnál.
Elküldöm őket.

Nyöszörög a kórok terme. Mennyi fájdalom.
Menekülni kellene. Ki innen! Hol a rádióm?
Zenét!

Később beszélgetni próbálok. Az ébren-lévőkkel.
Nem sikerül. Ennyi keresztet nem bírok el.
Vissza a fejhallgatót.

Irigykednek. Magának nem fáj? Doki szól - fakír.
Ti nem tudjátok. Az én erőm három Istentől való.
Gyermekeimtől.

Aki nappal alszik, az éjjel jajgat. Maszturbál a pelenkás.
„Jaj de fáj, jaj de fáj!” - szól utána. „Meg akarok halni!”
-„Én is, én is” ! – kiált a másik.

Én csak nagyon haza szeretnék menni innen!

2002