CÍMLAP | TARTALOMJEGYZÉK | AJÁNLÁS | ELŐSZÓ | ÖNÉLETRAJZ | IMPRESSZUM

VARGA IBOLYA - SZELÍDEN

22. OLDAL

 

ÓDA A BÜROKRATÁHOZ

Kérelmeimmel sorba-állok,
kilincseidnek szalutálok,
hajbókolok a hivatalsegédnek,
szomorú, de tény: ők is lenéznek.
Míg várok rád, mert tárgyalsz mással,
izzad a bőrkanapé. Telve a vággyal,
ügyintézési lázzal, - egy szekrény a kérelmeké.
Hellyel kínálsz, hogy fölöttem állhass,
rideg modorral továbbalázhass,
szívélyes mosollyal tőrödbe csalj.
Márkás öltönyödre, mit kaptál tavaly,
korpás hajadról csepeg a vaj. S kiszólsz:
„Tárgyalok, hát most ne zavarj! Nos, khm, hát...
Elolvastam, majd értesítünk, nem rajtam áll...
A testület, a döntés, és a jogszabály...
Addig itt írd alá, nincsen semmi tétje...”
A lap alján vöröslik az ördög pecsétje!
S látom, rajtam-átnéző tekinteteden,
hogy soha nem fogsz megbékélni velem.
„A lelked akarom, s némítani szavad,
cenzúrázva legyen minden gondolat!
Amíg itt a bűvkörömben élsz,
jól teszed, ha minden percben félsz!
Nem segítek és nem magyarázkodok!
El ne hidd már, hogy Teérted vagyok!
Az én hallgatásom nem beleegyezés!
Nálam még a csend is megfenyegetés!
Tájékoztatni téged? ugyan! hol élsz?
Én döntöm el, hogy Te mennyit érsz!”
Ez van a Te arcodra írva.
Legszívesebben elfutnék sírva, de
fogom a papírt s mosolyogva mondom:
- Felejtsd el, hogy kértem! Majd én megoldom.
Nem kell többé semmi, semmi tőletek!
Én ezennel szakítok veled!
Ne hívj, ne keress, elmegyek, szia!
Te semmit nem változol, Bürokrácia!

2005

 

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

*

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ