Ne várjatok, mert nem megyek!
Bilincs szorítja lelkemet!
Félelmek vertek sátrakat,
lefizették a bátrakat.
Legyőzni nem bír kő követ,
kigúnyolják a hősöket!

Lelketlen hazug példaképek,
testvérek közé vernek éket.
Megvezetnek minket, mutatva az utat,
nyitott határunkon túl nagy lett a huzat.
Magukat igenlő új-díszmagyar vitézek,
örökül hagyva mit kavartak, lelépnek.
Torzlelkű gyermekünk átverve itt maradt,
felnőtt képmutatóink intézik sorsukat!

Hazug imák a címlapon!
Sóbiznisz-lelkű hatalom.
Mellé-beszéd az ételünk!
Megosztottság az életünk.
Beteg jajgat a homályba',
részvétre vár, de hiába,
pénzért kap megváltást paptól,
orvosnak a rossz hírért jattol.

Aggódás, rettegés reggelink.
Bemondja a TV: félj megint!
Védett fával fűtünk s megfagyunk!
Veszélyes hulladék a bútorunk!
Takaró nélkül nyújtózkodunk,
kényszerűen hova-tartozunk,
erőszak-közöny a vacsoránk,
otthontalanná tett a hazánk!
Kirekesztetve, sóvárgunk a koncra,
büszkeségünk, eszünk, félredobva!
Élettapasztalat turkál a kukában,
él feleslegesként, egyre csak butábban.
Tenne a hazáért, de tiltva van!
Hát, hogy is élhetne boldogan?

Szóval ne várjatok, itt nem hagyom,
Míg anyanyelvemen álmodom!
Engem ne várjatok, mert nem megyek!
Tenger a teendőm, eltemet!
Ne várjatok, mert dolgozom,
a lelkiismeret sírját gondozom.

2001