Kivet az ágy
egyre messzebbre.
Lassan már csak
akkor fekszem le,
ha épp nincs miért
ébren maradni.
Azért néha jólesne,
valamilyen álompor,
csak egy falatnyi.

Sose-volt szép álom,
hogy gyerek vagyok,
amire vágyom,
mindent megkapok.
Józan, bölcs anyát-apát,
fehérhajú nagyanyót,
mesélni vágyó nagyapót,
nyugalomnak őrző-csillagát.

Szerető testvért milliót,
vigasztalást a bánatnak,
csészényi tengert fodrozót,
vakációt a fáradtnak.
Rendet álmodni, békét,
anyám ölét, ahogy
engem ringat benne.
Álmomban nagyon szeretne,
s felébredni úgy, hogy
nem tudom a végét.

2003