Előszó

1. Az Officina Textologica első kötetében vázolt program egyik pontja az volt, hogy diszkussziót kell kezdeni a magyar nyelvű szövegtani munkákról. Ennek a programpontnak a megvalósítása lett volna a célja a tervezett 11. kötetnek, amelynek a felépítése Tolcsvai Nagy Gábor itt közölt tanulmánya Bevezetőjének alapján így írható le:

Kilenc különböző szövegtani munkáról hat szerző kísérel meg társalgást folytatni, a többiekéről véleményt mondani, majd a kapott véleményekre válaszolni. A válaszoló értelmezéseknek, társalgó vitáknak ez a fegyelmezett, de paradigmatikusan nem zárt rendszere a magyar nyelvtudományban talán újdonságnak számít, jóllehet ez az eljárás a nemzetközi tudományos életben gyakorlat.

Az elmúlt időszakban nálunk inkább csak egyetemi és akadémiai minősítő folyamatok leképeződését kaphatta olvasásra és megértésre a közvetlenül nem érintett, a disszertáción túl az opponensi vélemények és a válaszok megjelentetésével (ha mindez egyáltalán megjelent). Ám tudjuk, az ilyen vitáknak más tétje is van, mint maga a tudományos diszkurzus. Ezért - legyen bármi eredménye is a társalgó vitáknak - maguk az értelmezések egymásnak válaszoló körei, azok olvashatósága bizonnyal nem lesz tanulság nélküli.

Aligha állíthatjuk, hogy az ebben a vitában résztvevők egyazon elméleti iskolát képviselnek, ám az is nyilvánvaló, hogy az elfogadó és befogadó magatartás minden érintettre jellemző. Mindkét karakterisztikum biztató: az első a nyitottságot a saját nézőpont kidolgozásának szükségességében erősíti meg, a második az első más nézőpontokhoz való viszonyításáéban. Már a régiek is tudták, hogy az így röviden összefoglalt jellemzők nélkül tudományos megismerés nincsen.

A kiválasztott szerzők és művek a következők voltak:

• de Beaugrande, Robert-Alain-Dressler, Wolfgang U. 2000. Bevezetés a szövegnyelvészetbe. Budapest: Corvina.
• Fehér Erzsébet 2000. A szövegkutatás megalapozása a magyar nyelvészetben. Tudománytörténeti vázlat. NytudÉrt 147. sz.
• Kocsány Piroska 2002. Szöveg, szövegtípus, jelentés: a mondás mint szövegtípus. NytudÉrt 151. sz.
• Petőfi S. János 1997. Egy poliglott szövegnyelvészeti-szövegtani kutatóprogram. Officina Textologica 1. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó.
• Petőfi S. János-Benkes Zsuzsa 1998. A szöveg megközelítései. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba. Iskolakultúra. Budapest: Aduprint Kiadó.
• Szikszainé Nagy Irma 2004. Leíró magyar szövegtan. Budapest: Osiris Kiadó.
• Tolcsvai Nagy Gábor 1994. A szövegek világa. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
• Tolcsvai Nagy Gábor 2001. A magyar nyelv szövegtana. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.

Az első kettő történeti-tematikus jellegű mű, a többi a szó szűkebb értelmében vett szövegtani monográfia.

2. A tervezett kötetet sajnos nem sikerült az elképzeléseknek megfelelően megvalósítani. Külső körülmények miatt az első kör valamennyi írása sem készülhetett el elfogadható határidőre, s így a második körről sem lehetett szó, mert a határidő ahhoz szükséges meghosszabbítását adminisztratív korlátok nem tették lehetővé. Minthogy azonban az elkészült három írás önmagában is sajátos egységet képez, elhatároztuk ezek megjelentetését. Ezeket az írásokat veszi kézbe ezzel a kötettel az olvasó.

3. A három közelítés felépítése különböző. Egyrészt azáltal, hogy de Beaugrande-Dressler kötetével csak Tolcsvai Nagy foglalkozik. Másrészt azáltal - és ez a lényeges eltérés -, hogy a három szerző eltérő módon közelít a tárgyalt művekhez: Kocsány Piroska a szóban forgó műben használt alapfogalmakra reflektál, Szikszainé Nagy Irma azt keresi, hogy a tárgyalt szerzők mi módon használják azokat az alapfogalmakat, amelyeket ő maga is használ, Tolcsvai Nagy Gábor pedig valamennyi tárgyalt műben ugyanarra a hat kérdésre keresi a választ. Így ez a három írás együttesen ideális közelítés a tárgyalt művekhez, és ideális bevezetés e diszkusszió - valamilyen formában minden bizonnyal létrejövő - folytatásához, amely majd figyelembe veszi az újabban megjelent/megjelenő szövegtani munkákat is.