Előszó (részlet)

Ezt a tanulmánygyűjteményt Pécsett állítottuk össze. Valamennyi írás kapcsolatban van a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működő Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjával. Ennek a programnak kezdeteitől (1995-től) fogva egyik "elágazása" "Anyanyelvi nevelés: alkalmazott nyelvészet az anyanyelv-oktatásban." Nem volt véletlen, hogy ez a doktori program (benne az anyanyelvi nevelési elágazás) itt - és csak itt - jött létre.

[...]

Nagyon nehezen határozható meg, hogy voltaképpen miről is van szó. Először is az anyanyelvünk a sorsunk, ez a családba és a társadalomba való beilleszkedésnek - ezekkel párhuzamosan - fejlődő eszköze, személyiségünk kerete, csoport-azonosságunk jelkép-rendszerének döntő része, a kommunikációnk fő fegyverneme, a tanulásnak, majd a művelődésünknek meghatározó segítője. Nehéz ezt úgy definiálni, hogy mindenkit és mindent kielégítsen. Ennek a témának jogosan nagyon sok gazdája van.

Maga az anyanyelvi nevelés (alkalmazott nyelvészet az anyanyelvi oktatásban)diszciplína pedig voltaképpen egyszerre "nyelv-függő", "kultúra-függő"; tehát nagy mértékben kapcsolódik a nyelvre irányuló tudományokhoz és a korban és időben (tengernyi okokból)folyton változó nyelvszemlélethez.

Mi ebből a gazdagságból - itt és most - csak egy kisebb részt tudunk kihasítani. Nem adjuk fel, s reméljük, hogy valakik (talán mi is) megpróbáljuk szélességében is lefedni ezt a hihetetlenül gazdag tematikát. Gyűlnek a szakdolgozatok (az alapképzésben) és a szemináriumi dolgozatok (a doktori képzésben) a globalizálódás, modernizálódás nyelvi és kommunikációs kihívásairól, annak félelmetes gyorsasággal fejlődő műszaki eszközeiről és újszerű környezetéről. A 21. századra felkészülő fiatalságot már ezek a témák is érdeklik.

Egyelőre azonban a meglevő szakember-gárda feladata marad mindenféle újat integrálni az anyanyelvi nevelésbe, egy, a társadalmi alakulást folyamatosan kísérő jellegű nevelési területbe. S ebbe nagyon beletartozik minden fiatal (és bizonyos mértékig felnőtt) is, akinek a nyelvelsajátítási és nyelvhasználati lehetőségei eltérnek a felnőttek sztenderdizált többségi nyelvhasználatától.

Mint látni fogjuk, ebben a kötetben néhány gyújtópontot tudtunk csak megvizsgálni. Ahhoz, hogy az egész folyamat tervrajzát ugyanúgy felállítsuk, mint a hetvenes években az MTA Közoktatási Bizottságának fehérkönyvében, még sok, új és összehangolt vizsgálat kell. Ezek során ugyanúgy törekedni kellene nekünk - akárcsak a magyarországi oktatás és felsőoktatás egészének - ismét megismerni más országok tevékenységét, törekvéseit.