Előszó

A következő tanulmány a modern értékfilozófia ma élő legnagyobb mesterének, Rickert Henriknek, filozófiájába szánt bevezetés. A Rickert filozófiájával való foglalkozás érdemességét nemcsak az indokolja, hogy benne a tudományos filozófia továbbépítésének egyik alappillérével ismerkedünk meg, hanem a magyar filozófia sajátos helyzete is, mely Böhm Károly axiológiájában a Magyarországon kívüli európai filozófiát megelőzve az értékfilozófiai kutatások élére jutott. Az a sajnálatos tény, hogy nyelvi elszigeteltségünk és Böhm filozófiája idegen világnyelvre fordításának elmulasztása miatt az európai filozófia a magyar filozófiának Böhmben elért teljesítményét távolról sem ismeri, a magyar filozófusokra egyfelől azt a kötelességet rója, hogy a mulasztások pótlásával Böhm gondolatait az európai filozófia közkincsévé tegyék, másfelől pedig Böhm filozófiájának továbbfejlesztésével a magyar értékfilozófiát korszerű színvonalra emeljék. A magyar filozófiának utóbbi feladata megoldásában Rickert legjobb szövetségestársa lehet. Tanai éppoly hasznos szolgálatot tehetnek Böhm hagyatéka rendezésénél és értékesítésénél, mint ahogy Böhm filozófiája sok tekintetben Rickert művének helyes megítéléséhez és kiegészítéséhez segít.

Tanulmányunk, amint címe is kifejezi, Rickert filozófiáját igyekszik feltárni és az adott keretek között teljesen lemond a filozófus személyisége megrajzolásának vonzó munkájáról. Rickert filozófiája történeti és szociológiai helyzetének a bevezetésben közölt rövid jellemzése után egy térképet próbál felvázolni Rickert filozófiai rendszeréről, hogy tájékoztatást nyujtson a filozófia alapproblémáinak Rickert által megjelölt helyéről és jelentőségéről. Ami Rickert munkásságában részben térben és időben szétszórva jelenik meg, megkíséreljük térképünkön összehozni a problémák filozófiai alkatából eredő deiktikus szálak meghúzásával. Ha itt-ott, mint pld. az ismeretelméletben a transzcendentális relativizmus tanának közbeiktatásánál, a tárgyalásba nem Rickerttől származó "anyag" is kerül bele, a beiktatott rész olyan gondolatmenet folytonosságának feltüntetésére irányul, melynek iránya magában Rickert filozófiájában van kijelölve. Csak szavakban, de "szellemben" nem, térünk el Rickerttől. S a mű, ha úgy tetszik, e betoldások elhagyásával is használható.

Érdemes munka lenne Rickert filozófiájának fejlődéstörténetét is megrajzolni, a fejlődésének különböző korszakaiban elért álláspontok egymáshoz való viszonyát részletesen jellemezni. Rickert filozófiájának ez a "hosszmetszeti" ábrázolása azonban széttörné jelen tanulmányunk megszabott kereteit, a végeredményt tekintve pedig nem jelentene nagy újságot. A kutatási kör bővülésén kívül a sokszor inkább csak kifejezésmódjában pszichologisztikus ábrázolásoknak mind tisztábban axiológiai karakterű alkotásokba való metamorfózisa a dolog lényege. A helyette adott "keresztmetszetben" Rickert filozófiai rendszerének uralkodó alaptendenciáit érvényesítjük.

Aki további részletek iránt érdeklődik, felvilágosításért természetesen magának Rickertnek a műveihez kell fordulnia, melyeknek teljes jegyzéke tanulmányunk végén található. De e tanulmányunkban nyujtott térkép talán annak sem haszontalan eszköz a problémák szisztematikai helyének megtalálásában és jelentőségének felismerésében.

Budapest, 1931. június 2-án