Fülszöveg

Írásaim 1882-től jelentek meg nyomtatásban, de 1895-ig nem hittem, hogy az irodalom az én feladatom. Az újságokban megjelent kis történeteket nem tartottam komoly dolognak, és ez hiba volt, mert éppen a kis történeteken kell megtanulni írni, azok tanítják meg a szerzőt, hogy takarékoskodjon a szavakkal, tömörebben írjon... Főként életrajzi anyagokat használtam fel, de az események tanújának szemszögéből világítottam meg a dolgokat, nem léptem fel cselekvő erőként, nehogy akadályozzam magamat, miközben az életről mesélek... Az ábrázolt személyek mindegyike az érchez hasonlít: meghatározott ideológiai hőmérsékleten formálódik és deformálódik. "Hideg kezeléssel" nem lehet az emberrel semmire menni, csak elronthatjuk, ezért az írónak egy kissé szeretnie kell anyagát - az élő embert...