Előszó

A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet (MMÉE) 1867-1944 között működött, 1871- ig Magyar Mérnök-Egyesület (MME) néven. Már az alapítás évében megindította Közlönyét, amelyből a megszűnésig 78 évfolyam jelent meg.

A második világháború befejezése után az MMÉE budapesti Reáltanoda u. 13/15 szám alatti székházában megalakult a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete, majd ennek megszünte után a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, amely az MMÉE értékei örökösének is tekinti magát, annál azonban szélesebb szakterületet fog össze. Időközben a Reáltanoda utcabeli házba az MTA Matematikai Kutatóintézete került.

Az MMÉE (MME) Közlönyének 78 kötete óriási magyar kincs, amely 1867-től kezdetben szinte kizárólagosan, később egy-egy önállósodott szakterület kiadványával (pl. a Bányászati és Kohászati Lapokkal, az Építőipar- Építőművészettel, az Elektrotechnikával, a Magyar Kémikusok Lapjával, az Anyagvizsgálók Közlönyével és másokkal), 1919-től a Technika elnevezésű szakfolyóirattal párhuzamosan nem csak a hazai mérnökség legkiválóbbjainak hosszabb-rövidebb tanulmányait, vitáit, alkotásait foglalta össze, hanem számot adott Szemléiben a világ technikai újdonságairól, Egyleti közleményeiben pedig a hazai műszaki értelmiség szakmai rendezvényeiről, eseményeiről, személyi híreiről (köztük a megemlékezésekről), a megjelent szakkönyvekről.

Ez a kiadványunk erre a múltbeli szakirodalmi értékre kívánja felhívni a figyelmet olyan szerkesztéssel, amely megrövidíti a visszakeresést elsősorban adott szerző tanulmányain keresztül. Ha tehát bárki kiváncsi egy-egy műszaki kiválóság MMÉE Közlönybeli cikkeire, a névmutató és a sorszám segítségével pillanatok alatt megtalálja a forrásadatokat. A sorszámozás 1-től 1511-ig tart. Ez lényegesen kisebb szám, mint a füzetszámok összege, amely az időnkénti összevonások ellenére is meghaladja a kétezret.

Az MMÉE Közlönyének szerkesztősége esetenként hosszabb-rövidebb időn keresztül mellékleteket is kiadott (pl. 1882-1910 között a Heti Értesítőket, 1923-30-ban - megszakításokkal - a Heti Füzeteket, 1941-től a Havi Értekezéseket-Beszámolókat, ill. az Építészetet; továbbá olyanokat, mint a "Közlemények a technikai érdekeltség köréből", "Technika és Közgazdaság", "Tüzeléstechnika", a "Budapesti Mérnöki Kamara Közleményei" - utóbbiak rövid önállóság után a Közlöny-füzetekben kaptak rovatot). A felsorolt mellékletek tartalomjegyzékei nincsenek benne kiadványunkban, amelynek összeállításakor ezek nélkül is gondot okozott pl. a szerzők neveinek gyakran eltérő írása, az itt-ott előfordult névváltoztatás, az azonos nevűek megkülönböztetése stb. Az egységesítésre és rövidségre törekedve elhagytuk a dr.-címeket és ahol lehetett a nemesi vagy egyéb előneveket. A nagy számú Szemle-rovatot nem részleteztük. A Közlöny-füzetek átlapozása során feltűnt, hogy a történelmi háttér viszontagságai csak visszafogottan érezhetők, a gazdasági háttér változásai is csak az adott évek füzetszám-összevonásaiból következtethetők. Nagyon értékesek a nekrológok. Kiemelt helyet kaptak azok, akik az Egylet életében vezető szerepet töltöttek be, de a technikatörténészek számára hasznosak a Szemle- rovat rövidebb megemlékezései is.

Az MME Közlönye 1. számának Előszavában idézet olvasható az egyesület 1867. június 2-i választmányi határozatából: "A magyar mérnök-egyesület közlönye tágabb értelemben vett mérnöki szaklap fog lenni; mihez képest tartalmát kiválóan technikai kérdéseket tárgyaló értekezések, létesített munkák leírása, megbírálása, szakkönyvek bírálata és ismertetése, szóval a technika elméleti és főleg gyakorlati ágaira vonatkozó tudományos dolgozatok képezendik. Fölvétetnek, de csak második sorban: a technikai ügyekre vonatkozó rövid értesítések, jegyzetek, jelentések és hirdetések is... A beküldött értekezések s más nagyobb munkálatok fölvétele - vagy föl nem vétele - iránt hattagú bizottmány határoz, mely arról is gondoskodik egyszersmind, hogy a hat szakosztály érdekei a közlönyben egyarányosan legyenek képviselve...".

Élménytadó a jegyzőkönyv veretes szövege. Kiegészítésül megemlíthető, hogy az Egyesület (majd Egylet) első elnöke Hollán Ernő, és induláskor a szerkesztő "bizottmány" Bugát Ferenc, Herrich Károly, Hieronymi Károly, Kruspér István, Nagy László, Szkalnitzky Antal összetételű volt. Szakosztályait 1867-ben a következő elnevezésekkel különböztették meg: Út-, vasút- és hídépítészet; Vízépítészet; Gépészet és gyáripar; Földmérés és mezőgazdasági ipar; Bányászat; Középítészet - amelyek később elnevezésükben kissé módosultak vagy kiegészültek.

Az MMÉE Közlönye az első világháború előtti évtizedben érte el - gyakori megjelenésével, terjedelmével, változatosságával és színvonalával - a csúcsot. Ebben jelentős szerepe volt Edvi Illés Aladárnak, aki 1891-től több mint negyedszázadon át szerkesztette ezt a folyóiratot. Egyik életrajzírója a következőket emelte ki: "E megtisztelő megbízást Szily Kálmán, Ney Béla, Schwarczel (Lipthay) Sándor, Révész Sámuel, Ullmann Vilmos, Dobecky Sándor, Nendtwich Gusztáv és Cserháti Jenő nagynevű elődeinek súlyos öröksége után vette át... Célja a Közlöny szerkesztésével az, hogy a folyóiratot oly magas fokra emelje, ahol a külföldi legjelesebb folyóiratok állnak. Ezzel a hazai kultúrának, a magyar és iparügynek, de különösen az Egyletnek kívánt hasznos szolgálatot, becsületet és tiszteletet szerezni...".

Utóda, Feyér Gyula is 26 éven át (1917-43) szerkesztette a Közlönyt. Sokkal nehezebb gazdasági háttérrel biztosította a szakfolyóirat színvonalát. Féltő gonddal vigyázott elődeihez hasonlóan a Közlöny nyelvének magyarságára; élesztette folyamatosan a szakmai öntudatot; fáradozott az egyleti élet számára a mindenkori ifjabb kartársak megnyeréséért.

A Közlöny szerkesztő személyiségeinek emléke előtti főhajtás után illő hálánkat leróni azoknak, akik kiadványunk megjelentetését elősegítették, vagyis a Miskolci Egyetem Központi Könyvtára és Levéltára; a miskolci Gépelemek Tanszéke több munkatársának - közülük is a munka kezdetekor Nagy Géza adjunktusnak, befejezésekor pedig Döbröczöni Ádám professzornak és Péter József docensnek. A kiadás nehéz feladatát örömünkre az ilyen kiadványok nagy pártfogója, Tóth László professzor oldotta meg.

Az MMÉE (MME) Közlönyének névsora az adott, több mint háromnegyed századnyi korszak hazai műszaki panteonja is. Közülük gyakran írt tanulmányt a Közlöny számára Zelovich Kornél professzor. Az MMÉE 60. évfordulóján (1927- ben) ő mondta az ünnepi beszédet "A tudományos technika magyar úttörői" címen. Egyik ott elhangzott mondata legyen ennek az előszónak a befejező gondolata:

"A szárnyas időnek fonalas rokkáján a jövő szövete a múltnak szálaiból készül; a múltat ismerve bízunk a jövőben!"

Miskolc, 1998 nyarán