Nevezzük így: prózatekercs

Ha azt hiszed, hogy regényt tartasz a kezedben: hajítsd el! Ha úgy véled, valami novellafüzért, taposs rá! Ha tanulni, okulni akarnál belőle, feledd el! Sem tanulság, sem megvilágosodás nem vár rád. Vagy bohó kis művek csokrának, csecsebecsének véled? Válassz mást! Szórakozni szeretnél? Tévedsz, már megint tévedsz. Nincs történet, nincsenek hősök, jellemek, gondolj rá mindig, én figyelmeztettelek!

Megvetted ezt a könyvet, mégis jár a pénzedért valami, nem? Kapsz egy összecsavart prózát, egy ezzel-azzal megtöltött csigát. Dióscsiga. Kakaóscsiga, mákoscsiga, facsiga - jobb a tekercs. Dióstekercs, mákostekercs, prózatekercs, ez jobban hangzik. Prózatekercs. Nevezzük (ideiglenesen) így: prózatekercs. Jobb híján ennyi. Ezt adom.

Gondolj rá mindig: én figyelmeztettelek. A tekercsbe sok mindent belesütnek, van benne mák, dió, szerelem, van benne mazsola, kandírozott narancshéj, kakaó, szenvedély, lehet bele tenni cukrozott dinnyehéjat (ha el nem úszott), fahéjat, gyömbért, vaníliát, gyűlöletet, lekvárt, malátát, tejbe áztatott fügét, halált.

A tészta a lényeg, vagy a töltelék? Megmondanám, meg én, de mégsem, mivel nem akarlak, nem ám, nem szeretnélek félrevezetni... A tészta összetart, egységbe forraszt, ugye, formát teremt, de az íz, az íz a tölteléké! A karamellizált cukroké, bizony, a meg-megolvadó aromás masszáé, a receptlovag ígéretéé. No lám.

Kényes jószág ez a prózatekercs, idegen anyagok találkoznak a csigavonal mentén, összeférhetetlen aromák vegyülnek; új illatokat, ízeket árasztó fűszertársulások roppannak szét a késed alatt, olvasnak szét a szádban. Ne sajnáld, hogy vállalkoztál erre a kísérletre, nem volt kidobott pénz, amit kiadtál a könyvért. Nem vádolhat senki könnyelműséggel, pazarlással, meglásd, ha nem is kincshez, értékhez jutottál. Becsüld meg. Ahogy lehet.

Ha azt hiszed, regényt tartasz a kezedben: még idejében hajítsd el. Én figyelmeztettelek. Tekercs ez csupán, tekercs, jövőtlen jószág, összekevert ízek, anyagok kavalkádja, ismeretlen ínyesmester egyszeri remeklése, s persze holnapi reterátok visszhangos üledéke.

Temesd el mélyen, arra biztosan jó, nagyon mélyen, hadd hulljon, bomoljon elemeire ez az ünnep után szánalmassá züllő zagyvalék, igen, vigyék a diadalmas gyökerek, a gyökerek és a szárak, vigyék az ionokká hullott lényeget, vigyék, vigyék a megismerhetőnek vélt virágokig, vigyék, vigyék a gondtalannak hitt kiteljesedésig, vigyék valami minduntalan remélt, termőre forduló tavaszba.

De tudnod kell, hogy a virágokról nem esik különösebb szó. A virágokról sem. Dehogy, dehogy.