B. HUSZTA IRÉN: TOLL ÉS SZÍV

B. HUSZTA IRÉN - TOLL ÉS SZÍV

25. OLDAL

EGY VALLOMÁS

még el sem mégy,
be sem húzod a kaput magad után,
s én máris reszketve azt várom,
mikor, s vajon eljössz-e újra.
eszelős vágyak futkosnak bennem
össze-vissza, fölkorbácsolva,
meg-nem-szelídítve, át-nem-ölelve,
beteljesületlen...

amikor elmégy.

alig győzöm suttogni magamnak
a „másra gondolj...” versemet.
csak részleteket,
ahogy személyedből is csak azokat kapok.
heti egy-két óra,
(ha kettő, az már nagy ajándék!)
napi egy jópofa mondat a neten,
s ahogy megszokássá szelídül benned az érzés,
néha már az is elmarad...

és belőled nekem mi marad?
mondd, akarod-e még,
hogy el ne hagyjalak?

nem bántani akarlak, kedves...
nekem sokkal jobban fáj a könnyed,
mint bármikor a magaméi..
arcod ráncai is szívembe égtek,
űzött-vad tekinted
(mely egy másik életből ránk maradt,)
lelkemen üt hetente léket,
s hogyha mosolyod,
és léted ráncaiból
karjaimban kisimul csak egy is,
boldog lehetek,
lám, nem hiába éltem.

és mégis
fogvacogva reszket bennem a félelem,
ahogy az életed távolít tőlem,
s érzem,
szélben szálló porként tűnik semmibe
minden
távoli, ködös reményem,
hogy élet lehet veled a létem,
s ha jelened nem,
talán jövőd még lehetek...

de mégsem...

ELŐZŐ OLDAL - KÖVETKEZŐ OLDAL

NETKÖTET PROGRAM - IRODALMI RÁDIÓ