Mennyire szeretlek

 

Emlékszem volt idő, mikor

Sorokba burkolva írtam le neved,

S csak magamnak valltam be,

Mennyire szeretlek!

Rossz volt a találkozás, mégis

Titkon kerestem,

Erőt adott mindig,

Pedig nem voltál mellettem.

Reménysugár mindig van,

Tudtam és éreztem,

A mi utunk összefut még

Egyszer az életben.

S mikor felvirradt a nap,

Azt hittem álom csak,

De boldogan jöttem rá,

Ismét mellettem vagy.

A lehető legtöbb, mit

Köszönök az életnek,

A legcsodálatosabb érzés,

Szeretek s szeretnek!

 

Most ha kell, az égre írom

A szivárvánnyal neved,

S világgá kiáltom,

Mennyire szeretlek!

 

 

Baja, 1989. augusztus 8.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

copyright - Kéri Ferenc - 2005.

 

A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu

Tartalomjegyzék

 

Ihlettelenül

 

Szívhangok

 

Tavaszi bezsongás

Rád gondolok

Hová tűnt?

Veled megyek

Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök

Lídiosz

Szívemben tavasz van

Fenn a toronyban

Mennyire szeretlek

Úgy tűntél fel

Elragad egy gondolat

Emléklapra

Higgy!

Hogy írjam le?

Emlékszel?

 

Hold-koszorú

 

Álmodik a telihold

Álom és valóság

A Hold varázsa

Álmatlan éj

A Hold könnyszakálla

Kagylóba zárva

Új telihold ébred

Csendes éj

Létünk tavasza

Visszajáró emlék

Őrtorony

Az első éjszaka

Üde tavasz

Szőke nyár

Két kis csillag

 

Múltban a jövő

 

Dicső rom

Múltban a jövő

A csárda romjai

A nemzethez

 

Magányos gondolatok

 

Embernek lenni

Rózsa

Intelmek

Fiamnak

Nagy álom

Zengj cimbalom

Más az élet

Nem zeng az ének

Új zokni

Ősz, a jámbor

Tél

Magányos gondolatok

Barna gondok

Nyugtalanul

Utolsó akarat

 

Címlap

 

Kéri Ferenc

 

Kéri Ferenc: Csendélet

 

Kéri Ferenc: Dicső rom

 

Kéri Ferenc: Emlék

 

Kéri Ferenc: Hajnal

 

Kéri Ferenc: Jelenés