Álmodik a telihold
Ma reggel álmodik a telihold, Kerek arca hinti szét sugarát, Két szeméből egy-egy könnycseppje foly, S e két ékszer állán együvé vál.
Összeforrt gyöngy, túl égi álmokon, E pillanatba zárva önmagát, Percek, órák, napok és hónapok, Évek szállnak az őszi légen át.
Körül hulló levelek dalolnak, Zengik a napnak szelíd himnuszát, E drágakőnek az ősz az tavasz.
A szundító ég arcán a holnap, Látott már örömöt, látott tusát, Tűnhet bár álom, de a gyémánt marad.
2000. október 13.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|