Elragad egy gondolat
Az erdőszél magánya némán fojtogat, A csend súlya alatt elragad egy gondolat. A táj szépsége gondjaimon nem segít, Csodálnám inkább alakod, mint a hegyek ormait, A távolba vesző tekintet csak látszat, Hisz behunyt szemmel is csak Téged látlak. A levelek éneke, melyet az évszak komponált, A Te neved zengi, reng belé a határ.
Karom az égre tárva megérintelek, S ajkadra némán tüzes csókot lehelek. Turbékolunk, mint szerelmes galamb pár, Rabul ejtve minket az édeni boldogság. Karjaidba zárva, e szelíd ölelésben, Elmondom, mi lakol mélyen a szívemben, Minden egyes szívverés egy újabb vallomás, Szeretlek Téged, s nem kell senki más!
Zalahaláp, 1989. október 16.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|