Mennyire szeretlek
Emlékszem volt idő, mikor Sorokba burkolva írtam le neved, S csak magamnak valltam be, Mennyire szeretlek! Rossz volt a találkozás, mégis Titkon kerestem, Erőt adott mindig, Pedig nem voltál mellettem. Reménysugár mindig van, Tudtam és éreztem, A mi utunk összefut még Egyszer az életben. S mikor felvirradt a nap, Azt hittem álom csak, De boldogan jöttem rá, Ismét mellettem vagy. A lehető legtöbb, mit Köszönök az életnek, A legcsodálatosabb érzés, Szeretek s szeretnek!
Most ha kell, az égre írom A szivárvánnyal neved, S világgá kiáltom, Mennyire szeretlek!
Baja, 1989. augusztus 8.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|