Visszajáró emlék
A múltból szól egy őszi hét képe, Átremegve az idő ködfalán, Éledő romantikánk emléke, Ízével lombhulláskor visszajár.
Hegyeknek ormán ül a Hold fénye, S a völgyre szórja összes sugarát, Ezüstben áll a szálló erkélye, Lelkünk issza a hely szent illatát.
Körül hulló levelek dalolnak, Énekük bezengi a kis szobát, Édes érzés tölti el szívünket.
Tudjuk, hozhat bármit is a holnap, Létünk rügye nem hagyja el bogát, Míg holdfény fonja össze kezünket.
2000. november 24.
Kéri Ferenc: Emlék
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|