Új telihold ébred
Párnánk sarkán hever az őszi éj, Az ég gyújtja ránk összes csillagát, S köztük, mint jó pásztor, a Hold zenél Takarónak sejlő harmóniát.
A végtelen idő életre kél E pillanatba zárva önmagát, Hamar avart kavar a kósza szél, S felfedi létünk bíbor tavaszát.
Tarka színével az ősz, kikelet, Derűvel lép át a komorságon, Örökre keblébe zárta szívünk.
Most csak alszunk, át minden zord telet, Hisz új telihold ébred a tájon, Mi is mindennap újra születünk.
2000. november 15.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|