Nyugtalanul

 

Győzzön az ész a szív felett,

Hamvadjon el minden álom,

Tűnjön a színes képzelet,

Hátha helyem megtalálom.

 

Káprázat ringatott vadul,

A szerepbe beleálltam,

Az ember szüntelen tanul,

Magamtól oly sokat vártam.

 

Megszólít a valóság.

Mondd csak ember, ezt akartad?

Égett benned a mohóság!

Hová repült nyugodalmad?

 

Meddig bírod így a terhet,

Meddig tart még a szikárság,

Tudásod csak tanra termett?

Hamar elfogy a királyság!

 

Agyamban kong minden szava,

Mint fájón ülő görgeteg,

Nem találom sehol magam,

Én, kiátkozott szörnyeteg.

 

Lehetek még ember újra,

Élhetem az életet?

Emlékezve nézni múltra,

Szőni jövő képeket...

 

 

Soltszentimre, 2002. május 11.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

copyright - Kéri Ferenc - 2005.

 

A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu

Tartalomjegyzék

 

Ihlettelenül

 

Szívhangok

 

Tavaszi bezsongás

Rád gondolok

Hová tűnt?

Veled megyek

Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök

Lídiosz

Szívemben tavasz van

Fenn a toronyban

Mennyire szeretlek

Úgy tűntél fel

Elragad egy gondolat

Emléklapra

Higgy!

Hogy írjam le?

Emlékszel?

 

Hold-koszorú

 

Álmodik a telihold

Álom és valóság

A Hold varázsa

Álmatlan éj

A Hold könnyszakálla

Kagylóba zárva

Új telihold ébred

Csendes éj

Létünk tavasza

Visszajáró emlék

Őrtorony

Az első éjszaka

Üde tavasz

Szőke nyár

Két kis csillag

 

Múltban a jövő

 

Dicső rom

Múltban a jövő

A csárda romjai

A nemzethez

 

Magányos gondolatok

 

Embernek lenni

Rózsa

Intelmek

Fiamnak

Nagy álom

Zengj cimbalom

Más az élet

Nem zeng az ének

Új zokni

Ősz, a jámbor

Tél

Magányos gondolatok

Barna gondok

Nyugtalanul

Utolsó akarat

 

Címlap

 

Kéri Ferenc

 

Kéri Ferenc: Merengő

 

Kéri Ferenc: Ragyogás

 

Kéri Ferenc: Rózsák

 

Kéri Ferenc: Tél

 

Kéri Ferenc: Torony