Higgy!

 

Higgy, hisz hinni érdemes,

Hogy minden rossznak egyszer vége lesz!

Másfél év nagy idő, tudom jól édes,

De az óra néhanap szárnyalni is képes.

Februárban ránk talál újból a boldogság,

S kitárja karjait e beszűkült világ.

Minden érzés, mi felettünk szárnyalt,

E naptól édes valósággá vál majd.

 

Higgy, hisz hinni érdemes,

Hogy ki örök rabod, végig melletted lesz!

Az élet kihívási olykor csábítónak hatnak,

De az áll csak ellent, ki szívére hallgat.

Higgy, hisz hinni érdemes,

Hogy a távollét fojtogat, de várni oly nemes!

Mint mesében, a méltó elnyeri jutalmát,

Visszatér hozzád, aki Rád is nagyon várt.

 

Hit nélkül az ember megszűn ember lenni,

Küzd a sorsa ellen, de nem tud semmit tenni.

E hitét vesztett emberiség a szürkeségbe vesz,

De Te higgy, hisz hinni érdemes!

 

 

Baja, 1989. december 19.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

copyright - Kéri Ferenc - 2005.

 

A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu

Tartalomjegyzék

 

Ihlettelenül

 

Szívhangok

 

Tavaszi bezsongás

Rád gondolok

Hová tűnt?

Veled megyek

Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök

Lídiosz

Szívemben tavasz van

Fenn a toronyban

Mennyire szeretlek

Úgy tűntél fel

Elragad egy gondolat

Emléklapra

Higgy!

Hogy írjam le?

Emlékszel?

 

Hold-koszorú

 

Álmodik a telihold

Álom és valóság

A Hold varázsa

Álmatlan éj

A Hold könnyszakálla

Kagylóba zárva

Új telihold ébred

Csendes éj

Létünk tavasza

Visszajáró emlék

Őrtorony

Az első éjszaka

Üde tavasz

Szőke nyár

Két kis csillag

 

Múltban a jövő

 

Dicső rom

Múltban a jövő

A csárda romjai

A nemzethez

 

Magányos gondolatok

 

Embernek lenni

Rózsa

Intelmek

Fiamnak

Nagy álom

Zengj cimbalom

Más az élet

Nem zeng az ének

Új zokni

Ősz, a jámbor

Tél

Magányos gondolatok

Barna gondok

Nyugtalanul

Utolsó akarat

 

Címlap

 

Kéri Ferenc

 

Kéri Ferenc: Csendélet

 

Kéri Ferenc: Dicső rom

 

Kéri Ferenc: Emlék

 

Kéri Ferenc: Hajnal

 

Kéri Ferenc: Jelenés