Álmatlan éj
Egy asszony átmereng az ablakon, Álmatlan fejjel mered a Holdra, Két szeméből egy-egy könnycseppje foly, Édes könnye testének magzatja.
Szíve keblében vadul zakatol, Körötte csönd, már alszik családja, Az őszi éj meggyötörte nagyon, Most rideg kő fejének a párna.
Két gyöngy ásta be szívébe magát, Miattuk nem jő álom szemére, Pedig tudja, az élet is pihen,
Mégsem alhatik, csak nézi urát, Néz az éj kétcsillagos egére, Talán a fáradt Hold álmot üzen.
2000. október 17.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|