Ősz, a jámbor

 

Ősz, a jámbor,

Ki oly ritka vándor,

Itt van, mint langyos kikelet,

Mely kész elűzni a telet,

Ám a fák levele,

Hull lefele.

 

Édes szele,

Derűvel van tele,

Felszáll a csőben az anyag,

S feled az ember, a hanyag,

A táj aludni tér,

S eljő a tél.

 

Köd sem rebben,

Üzen harmat cseppben,

A Nap vidáman útra kél,

Társa a pajkos, déli szél,

De napja fogytán már,

Tar a határ.

 

Illata száll,

Mint kicsinyke madár,

Ki vígan röppen az égen,

Majd megpihen egy ágvégen,

Némán állnak a fák,

Rideg halál.

 

 

Soltszentimre, 1999. október 28.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

copyright - Kéri Ferenc - 2005.

 

A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu

Tartalomjegyzék

 

Ihlettelenül

 

Szívhangok

 

Tavaszi bezsongás

Rád gondolok

Hová tűnt?

Veled megyek

Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök

Lídiosz

Szívemben tavasz van

Fenn a toronyban

Mennyire szeretlek

Úgy tűntél fel

Elragad egy gondolat

Emléklapra

Higgy!

Hogy írjam le?

Emlékszel?

 

Hold-koszorú

 

Álmodik a telihold

Álom és valóság

A Hold varázsa

Álmatlan éj

A Hold könnyszakálla

Kagylóba zárva

Új telihold ébred

Csendes éj

Létünk tavasza

Visszajáró emlék

Őrtorony

Az első éjszaka

Üde tavasz

Szőke nyár

Két kis csillag

 

Múltban a jövő

 

Dicső rom

Múltban a jövő

A csárda romjai

A nemzethez

 

Magányos gondolatok

 

Embernek lenni

Rózsa

Intelmek

Fiamnak

Nagy álom

Zengj cimbalom

Más az élet

Nem zeng az ének

Új zokni

Ősz, a jámbor

Tél

Magányos gondolatok

Barna gondok

Nyugtalanul

Utolsó akarat

 

Címlap

 

Kéri Ferenc

 

Kéri Ferenc: Merengő

 

Kéri Ferenc: Ragyogás

 

Kéri Ferenc: Rózsák

 

Kéri Ferenc: Tél

 

Kéri Ferenc: Torony