Kagylóba zárva
Egy holdvilágos őszi hajnalon, Nézem a Holdat, és nézlek Téged, Gyöngy életünk szól át az álmokon, Kagylóba zárva szállnak az évek.
Összeforrt gyöngy, túl égi álmokon, Ezek vagyunk, valóság, nem képzet, Apró porszemek a nagyvilágon, Csontba zárva, szerencsénk a végzet.
Időtlen idő a mi páncélunk, Húsunk a lét kristályos anyaga, Bezárva vígan, szabadon élünk,
A Hold fényénél olykor kinyílunk, S teknőnket átlengi a vég szaga, De új porszemben újra éledünk.
2000. október 17.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|