Létünk tavasza
Ősszel, ha telihold jár a tájon, Meglelem mindig létünk tavaszát, Mint megaszalt gyümölcs az ágon, Éltünk állja az idő viharát.
Széttört minden hétköznapi álom, A valóság szent ünnepnappá vált, A pillanat túl már száz határon, Évek szállnak az őszi légen át.
A szelíd szellővel a múlt üzen, A szép jövőt küldi mellénk társnak, S szívünkbe lopja derűs illatát.
Visszacseng még távolról az igen, Látom a napot, tükrét a mának, S a lelkünknek ácsolt gyöngy katedrát.
2000. november 16.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|