Ősz, a jámbor
Ősz, a jámbor, Ki oly ritka vándor, Itt van, mint langyos kikelet, Mely kész elűzni a telet, Ám a fák levele, Hull lefele.
Édes szele, Derűvel van tele, Felszáll a csőben az anyag, S feled az ember, a hanyag, A táj aludni tér, S eljő a tél.
Köd sem rebben, Üzen harmat cseppben, A Nap vidáman útra kél, Társa a pajkos, déli szél, De napja fogytán már, Tar a határ.
Illata száll, Mint kicsinyke madár, Ki vígan röppen az égen, Majd megpihen egy ágvégen, Némán állnak a fák, Rideg halál.
Soltszentimre, 1999. október 28.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|