Fenn a toronyban
Odakünn esik az eső, de bent meleg van, Magányosan ülök fent a toronyban, Gondolatom, mely szabad, mint a madár, Galambszárnyon röpköd, s mindig nálad jár. Oh, bár csak Veled lehetnék e pillanatban, Igéző szemeid fürkészném mozdulatlan, Kiolvasnám mindazt, mit szíved magában rejt. Csókolnám ajkad, e csöppnyi málnatengert. Füledbe súgnám szelíden, becéző szavakkal, Szeretlek, s visszatérek hozzád végleg tavasszal. Érzem a sors minket egymásnak teremtett, Szét nem szakíthat semmi, tanúja az élet ennek. Te töltöd ki perceim e távol szakadt honban, Rád gondolok most is fent a toronyban.
Baja, 1989. február 27.
copyright - Kéri Ferenc - 2005.
A netkötet az Irodalmi Rádió Netkötet Programjában készült. - www.irodalmiradio.hu |
Tartalomjegyzék
Szívhangok
Angyal, Napleány, Estszűz, Tündér, Tücsök
Hold-koszorú
Múltban a jövő
Magányos gondolatok
|