Fénykép
Régi fekete-fehér rövid villanás.
Az egyetlen, ami hármunkról szól:
Tatusról, rólam és Bobi kutyáról.
26 év távlata, s a halál sem állt közénk,
Még erősebb, biztosabb a láthatatlan kötés.
Közelről érzem nagyapám szeretetét,
A szeméből kiragyogó féltést.
Gyermek és felnőtt,
Felnőtt és gyermek
Képbezárt harmóniája,
A pillanat csodája.
Bobi pózolva emeli égnek a fejét,
Orrát magasan hordja,
A nap fényével bosszantja,
Hunyorgatja öreg szemét.Kéz a kézben, hármasban.
Könnyű álom ez!
Újra és mindörökre együtt:
Tatus, Bobi és én.