Lüktet az Őstorok
Morajlik a föld zilált gyomra,
Fut, rohan, csúszik alattam a riadt kéreg,
Dühös az Őstorok!
Robajló ereje áthullámzik gyarló testemen,
Bizserget, nyaldos, mint a tenger
Hűvös csipkefodra,
Miként bölcsőjében ringat.
Súlytalan tapint és szökik tova:
Szent Iván éj álma.
Félek a lüktető lebegésben.