Mátra I.
Állani némán, mint a Mátra,
Nem nézni előre, se hátra.
Nem erőlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen.
(Sík Sándor, a Mátra költője)Áldott légy Uram,
S minden alkotásod
Legfőképpen Urunk-bátyánk
A Nap.
Aki a nappalt adja,
És aki ránk deríti
A Te világosságod
És szép Ő és sugárzó.
Nagy ragyogással ékes
A Te képed fölséges.
(Naphimnusz – Mátraháza)
Heves és Nógrád ölel cyrano-i karjaival
Az idő fellegekbe burkol, mutatója megáll.
Fiad, a Kékes, égbe tör,
Glóriát emel fodros nadrágszárú vulkáni koszorúd fölé.Dús keblű szikláid mentén
Flóra és Fauna szerelmesen évődik,
Moha tapintású, kristálycseppes forrásokkal
Lejtik a Szférák zenéjét.E hangulatra báli ruhaként omlik
Fenyő, bükk, gyertyán, tölgy tavaszkoronája,
Az évszakok bölcsője és temetője:
A Természet öröklét-virága.Mint Shakespeare színdarabjaiban a színész
Úgy viseli itt a K(k)or jelmezét a Múzsa.