Az idei első hó...
(Hol van már a tavalyi hó?)
Cudar szél borzolja
Haját és köpönyegét.
Belopózik,
Surrog
Sistereg
Az ablakszárnyak között.
Pörög, forog, dúl!
Telhetetlen sietségében
Ruhája szeglete
Beleakad
A barnuló lombkoronába.
Levelek, ágak, gallyak
Szakadnak az ütközetben,
Vastag élőszőnyeget
Szőve
A fakadó gyásznak.
Lám Fagypont Úr és
Balzsamos kísérete is érkezik:
Hópillangók kelnek ki
A kristálydunnából, s
Kacagva, ugrálnak
Siklanak tova
A Horizont csúszdájáról.
Láthatatlan kéz mutatja sötét
Lucsokba vesző útjukat.
Sorsuk beteljesül:
Titkuk feledésbe olvad.