Várlak...
Várlak, míg az idő kulcsa fordul a zárban.
Várlak, míg gondolatod visszatér heves távlatokból
A biztonságot nyújtó
Saját magunkkal táplált
„Ezer arc” feliratú világba.Várlak, míg két keréken begördülsz,
Szívem minden dobbanása,
Halkan koptatja az aszfaltot.
Éveket öregbít lelkemen az aggódás.Kék sisak, zöld gumi, és
Ereimben újra ifjontian szökik a vér!
Várlak, pedig csak néhány percre zársz el magadtól.
Nem szerelem ez! Több!
Magasabb rendű, szellemű kötelék.Ha távol vagy
Bennem ugyanaz hullámzik:
Feszültség, erő, fájdalom, diadal, jókedv, és
Harcolok Érted belső akaratommal.Leírom, bár Kedvesem Te ezt úgyis tudod:
Harmadik szemem védelmet nyújt utadon!