Jász-ereklye
(Lehel monda)
Országunk és Jászföld becséről
Hősi-ősi monda járja,
Megigézte Anonymust
Bevétetett a Bécsi Képes Krónikába,
Petőfi Sándor tollától újra dalra fakadt.
955 évet írt a kalendár,
A magyar németföldet dúlta,
A szép reményt Augsburg hidegen csitította.
Vérzett szörnyen Lech mezeje,
Hadjaink nyakát német keze, gyilka szorította.
Hullott a vér,
A könny,
A magyar.
A két magyar vezér Lehel és Bulcsú is
Császári igába esett, kiket a császár elővezettetett, s így szóla:
„Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok.”
Lehel vezér felelt:
„Hozzátok ide a kürtömet, előbb megfúvom, aztán válaszolok.”
A válasz keményen szakította be a császár
Koronás homlokát,
S indította őt hosszú túlvilági útra.
Lehel ezután a régi magyarok hitével szólt:
„Előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!”
Nincs vége még a kürt történetének.
Feltűnik, mint hatalmi jelvény,
Ivókürt a jászkapitányok övén.
Kossuth Lajos jászberényi látogatásakor
Csodálattal nézett rá,
A Lehel kürt füleinek hallatta újra dallamát.
A XVIII. század és napjaink „Jász-kürt”-nek nevezi.
Gondolatom ez ellen harcol,
Szívemnek ereklyénk, Lehel kürtje marad
A magyar vezéré,
Kinek a német császár
A túlvilágon szolgálója maradt!