Utasi Hajnalka - "Szentjános bogár"


Epitáfium*

Nem törekszem már Ég felé,
Írott szavam, megtört,
Tollam a földben,
Gazdátlan hever.
Gondolatom szikrája szürke pernyeként hamvad,
Gazdagságom, létem Bennetek dobban
Halkan.
Szellemem elégedett, boldog,
Alkotásom teljes,
A sor végén büszkén feszít a „pont”.

Nyugszom időtlen idővel,
A költő megtért,
A sors bevégeztetett.
Leplem fehér, könnyű szemfedél.

Kérlek Istenem a keserűséget
Sírom körül változtasd
Pillangóként szárnyaló számtalan
Szirommá!
Borítsd Szeretteim lelkére
Örök mosolyod,
Bíztasd, örvendeztesd őket,
Gyászuk formáld merengő emlékké!

Ne sírjatok!
Nem haltam meg,
Csak hosszan álmodom: R Ó L A T O K!

Nyugszom időtlen idővel,
A költő megtért,
A sors bevégeztetett.
Leplem fehér, könnyű szemfedél.

 

* sírvers, sírfelirat

 

VISSZA A TARTALOMJEGYZÉKHEZ