Katicabogár tetem a narancssárga pléd alatt
(pillanatkép)
Barátnőmnek, Szebeni Editnek
A nap már csak fénysugárként
Támaszkodott be az ablakon.
Ültünk nálatok, az erkélyes szobában.
A hideg tűszúrásai elől
Narancssárga plédbe bújtattuk lábunkat.
Emlékszel?Lelkesen és olykor hevesen
Gesztikuláltuk életünk epizódjait.
A gőzölgő csipkebogyó teától,
Arcom és kezem piroslott.
Párbeszédünk szemcséi nem pörögtek le
Az idő monológján, mint pillanat a homokórán.A felvonások színészei megelevenedtek,
Kellemes társaságuk fesztelenül
Összevegyült barátságunkkal, miközben
Váratlan-véletlenül felfedezted, amint a
Narancssárga pléd szemfedele alatt egy katicabogár tetem
A nyár ábrándjával a telet zavarba hozta.