Hullalidérc
A világba be-bekopogtat a háború
Ifjonci hőtől tüzelt arcú indulata
Kopp – Kopp
Nem akarom beengedni
A hulla lidércet!
Kopp – Kopp - Kopp
Csak olvastam, hallottam az
Igaz és gazságos harag-pokolról,
De így sem tudom magamba szívni
A krákogó stratéga szivarfüstjének
Parázs mérgét.
Kopp – Kopp – Kopp – Kopp
Egyre zaklatóbb, fenyegetőbb
A hangod Uram!
Hé, Európánk!
Itt veri az ajtót a láncra vert,
Féken tartott vad
Harácsoló szörny!
Durr – Durr – Kopp – Kopp
Ha elszabadul odatörli ragacsos
Lábát, hol gyerekek, asszonyok, öregek
Remegve zokognak, s
Mi hisszük: Irak messze van.
A háború - terror; a terror – háború,
Ki merne köztük különbséget tenni?
Durr – Durr – Reccs
Rázzátok le végre fejetekről
A csörgősipkát, nem korona az!
Engedjétek szabadon a
Pandora szelencéjébe zárt
Remény-szagú békét!
Ő is kopogtat, de nem
Durván, erőszakos habzó szájjal.
Fülekben dobol, szívekben ver.
Halld! Ne légy süket!