Nihil admirari...*
Torony vagyok, lábam mérföldkő,
Dobd csak rám metsző pillantásod,
Nem tántorít!
Szilárd Énem
Átfúródik saját elméden és
Kiröhög!
Állj távolabb!
Válj nevetségessé Magad előtt!
Édesapámra alulméretezett kritikáddal
Sötét mocskot lódítottál,
Lelkemről még most is vakargatom élét.
Kapálózol? Szenvedsz?
Ne aggódj,
Szavaid itt kóvályognak füleimben.
Megjegyeztem, mint a befejezés
Tanulságot vontam le, és
Köszönöm!
Erős szikla, bérc nőtt belőlem.
Ott magasodom Édesapám körül.
Önkritikátlan gondolkodásod,
Beteg köpködésed nem érheti.
Számomra súlytalan-láthatatlan lettél.
Támaszod megszűnök lenni.
Nem kívántam, de látom, amint
Saját tükörképed elnyúlt grimaszt ölt, és
Mérhetetlen gőgöd lezser mozdulattal
Arcul csap!
* Nihil admirari: Boling-broke lord (1678-1751) angol államférfi, író volt. Mint kegyvesztett miniszter Franciaországba menekült. Az ő jeligéje volt, jelentése: semmin se csodálkozzál.