Halottak napja
A gyertyák, mint aranyló
léleklángok
imbolyognak;
elnyúlt árnyát vetítik az
éjszakának.
Gyengéd-ölelő hangon
szólongatják
az eltévedt szellem-emlékezetet:
gyere gyere mi várunk várunk...
Halottak Napja van.
Szemem tükrében
Langy fények bólogatnak
eltávozott szeretteim
kedves alakját felöltve.
Olyan megható és hangtalanul
nyugodt a temető,
hol a hamv nyugszik,
de a lélek örökéletű.
Szeretteim!
Itt benn
mindennap
mécsest gyújtok üdvötökért, és
holtomiglan hordozom,
vigyázom léleklángotok.
Egyszer, ha eljő az én időm,
talán
majd nekem is
megőrzi valaki az
Örök Világosságot.