Fohász
Fejemben és szívemben rezzenéstelen harmónia.
Levetettem, s kinn hagytam a világiasság harci díszeit.
A gond hangokká hull,
Betűnként gyarapszik,
Orgonasípon könyörög a zsoltár.Imám csöndes és tiszta.
Nem külső, harsány szólam,
Csak ketten halljuk Uram.
Látod Atyám!
Lelkemben lehatja fejét az áhítat.
Megszólítlak, mint Mindenség Urát, s
Áldásod kérem mindenkire,
Legyen az hívő, vagy balga hitetlen.
Nem felelsz Égi Atya?
Nem dörögsz rám a suhancos közvetlenségért?
Mellém ülsz a padban, már nem vagyok egyedül,
Kezem imára kulcsolt.
Az idő szenteltvíz illatú és végtelen,
Mennyei könnyedségtől fátyolos szemem.
Fohászom születésemmel kezdődött, és
Életem utolsó hűvös leheletéig tart.
Felemelem szívem haragodtól nem tartva
Jóságos Atya, és kérem
Vigaszod ne égjen csonkig, mint a gyertya.
Atyám válaszod hangtalan, de
Átjár-megújít, erős hittel gyógyít.
Szótlan és erős
A lényedből fakadó feloldozás.Fejemben és szívemben rezzenéstelen harmónia.
Levetettem, s kinn hagytam a világiasság harci díszeit.
A gond hangokká hull,
Betűnként gyarapszik,
Orgonasípon könyörög a zsoltár.