Vagány kaján...
A csapzott ősz gitárja húrját pengeti,
A faleveleket sisteregve aszottá érleli.
A buja nyár már nem fetreng a tó partján,
Helyét hetykén bitorolja a vagány kaján.Úgy tűnik, illan a szagos idő hintaja.
Vajon hová merül el vele a lét hímpora?
Összeolvad, egy palettává fut a szín,
Mily szomorú egyhangúság, a szemnek kín.A vagány kaján e sorok hallatán tüzet kap,
Vadul ostromolja, mímeli szerelemre a nyarat:
Lépjenek frigyre, ne jöjjön több tavasz!Ám dereka tisztes a parfümös nyárnak,
Nem dől be, holmi ósdi, kocsmai csábnak:
Válasza pilleként szökik, suhan a vággyal.