Szavak...
(Szikszai Ilka költőhöz)
Versbe fordult méltató köszöntésed.
A sorok a szívemig, s feljebb
A torkomba szöktek!
Elismerésed a legnagyobb dicséret s díj,
Mi művésznek művésztől adható.
Félek, eltúlzod a bennem
Honoló költőt és jóságot.
Szerény az én tudásom,
Szellemem csak a költészet pora.
E számomra selymes por a
Szél cifra szűrének varrásához tapad, s
Kerüli meg a Földet, hogy
Gyöngyöző esőcseppek sűrűjéből
Hulljon alá az éltető gyökérre.
Írj Ilka! Folytasd, folytassuk a harcot!
Mutassuk meg a Hazának, hogy
A költő csak akkor boldog,
Mikor lelkéből nyílik a Líra!