Parafrázisok
József Attila köszöntésére
Vállunk reszkető íve összerebben a padon.
Közös erünkben bolyong a vér hallgatagon.
Vagyonom, utolsó vacsorám odaadnám néki.
Ugyan akarna velem, csak velem, örökkön élni?
A jelenben selymes pírral simogat szerelme.
Gondolatunk táncában halk és tiszta lelke,
Kristályosan kacag, olykor sápad, s tűzben ég!
Gyere Kedves! Üljünk egymás mellett hosszan még.