Kalapján emel egy keveset...
(József Attila 100. születésnapjára)
Keményített lepedők
csüngnek
gőzölögve emelkednek
szállnakVak homályban reszket a padlás.
Munka, éhgyomor, fa- és szénlopás.
Karácsony anyát temet, halála lámpás.Az élet inas keze folyton megint:
Fiam! Ez nem vers! Istenkáromlás!
Isten, a Mennyből nem fedd, kacsint.Csoda verselő, ki az árvák magányán
remeg.
Ír, viaskodik a kor elégedetlenségén
remeg.Szólj, harcolj „soha nem volt Pista”!
Attila vagy, a vers koronás királya!
Sorsod a penge élén megél - remél.
Tiszta szívvel káprázik a zakatolás.
A rakodópart alsó kövén a súlyos
ars poetica kalapján emel egy keveset,
keményített lepedők jelennek meg felettecsüngnek
gőzölögve emelkednek
szállnak keblükönJózsef Attilával
Ezt a verset meghallgathatja Pintér Lilla előadásában (MP3)
MEGHALLGATOM