Kontra Ferenc, író

1958-ban született Darázson (Horvátország). A középiskolát Pécsett, a Nagy Lajos Gimnáziumban végezte 1977-ben, a szegedi JATE Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1982-ben. 1982-87 az eszéki Magyar Képes Újság irodalmi szerkesztője, 1987-91 az újvidéki Új Symposion irodalmi szerkesztője, 1992-1997 a szabadkai Üzenet folyóirat szerkesztőségének tagja, 1991-2001 a Magyar Szó kultúra rovatának szerkesztője, majd a napilap főszerkesztő-helyettese és a Kilátó irodalmi folyóirat szerkesztője.

Kőrösi Zoltán interjút készített vele a JAK által 1993-ban megjelentetett Felrombolás című kötetben, melyben már megfogalmazódik az a kérdés, mi a tétje annak, ha hangsúlyosan valós, megtörtént élettörténetek és háborús események szerepelnek a kötetekben. Károlyi Csaba írja a Jelenkor 1995/10 számában: "Balázs Attilánál nem a háború léthelyzetének megörökítése a cél, mint Kontra Ferencnél, hanem a háború előtti világra való sóvárgó vágyakozás megfogalmazása. Az előbbi szikárabb, keményebb látást igénylő írói stratégia, legalábbis Kontránál, néha sikeresebbnek bizonyul, pedig a téma időben nagyon is közeli. Az utóbbi, érzelmesebb, felstilizáltabb látást igénylő írói stratégia, legalábbis Balázsnál, nem bizonyul igazán sikeresnek, úgy látszik, neki a veszteségekről nem célszerű azon melegében írnia." Kemény István így vélekedik az Élet és Irodalomban (2002. június 28.) a Gimnazisták című regényéről: "Előttem van a szerkezete, érzem, hogy nagyon ki van találva, nagyon masszív, mégsem zavar olvasás közben. Olvasás után tűnt csak fel, hogy egy szerkezetet, tájékozódási pontok rendszerét is hozzáolvastam a könyvhöz. Ezt jelentette például a pécsi dzsámi kék feje (kupolája) annak, aki négy évig nézte a kollégium ablakából. Valahogy benne volt a kollégista minden napjában. Ez a kék kupola rendszeresen megjelenik a szövegben, és csak az olvasás után jövök rá, hogy végig ott volt, és kék volt. Az a paradox érzés marad bennem, hogy ez a regény szebb, mint amilyen. Ami megvan benne: a feltétlen őszinteség. Kontrának minden mondatát elhiszem."

Munkái angol, német, francia, lengyel, román, horvát és szerb nyelven is olvashatóak. Négyszer szerepelt a Magvető Körkép antológiájában. Prózáit a Beszélő, a Nappali ház, a Holmi, a 2000, az Alföld, a Kortárs, a Tiszatáj, a Forrás, a Törökfürdő, valamint az Élet és Irodalom közölte.

Fontosabb ösztöndíjak:
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1994),
Artisjus-ösztöndíj (1995),
Herrenhaus-Edenkoben, német irodalmi ösztöndíj (2000);
díjak:
Sinkó Ervin-díj (1987),
a Forum Könyvkiadó Regénypályázatának első díja (1987),
Szirmai Károly-díj (1992),
a Holmi novellapályázatának díjnyertese (1997),
Híd-díj (1998),
az I. Vajdasági Magyar Drámaíró Verseny első díja (2001).

Fontosabb írások könyveiről:
Vajda Gábor: Pusztító birodalmak, Nagy a sátán birodalma, Alföld, 1992/7.
Szécsényi Endre: Emlékezés és hely, Holtak országa, Jelenkor, 1993/11.
Kováts Zoltán: Az ősi juss, Ősök jussán, Holmi, 1994/1.
Pécsi Györgyi: Gyilkosság a joghurt miatt, Gyilkosság a joghurt miatt, Tiszatáj, 2000/4.
Márton László: Kiskorúság, végenincs, Gimnazisták, Élet és Irodalom, 2002/23.

Önálló kötetei magyar nyelven:
Jelenések, versek, 1984.
Fehér tükrök, versek, 1986.
Drávaszögi keresztek, regény, 1988.
Nagy a sátán birodalma, novellák, 1991.
Ősök jussán, novellák, 1993.
Holtak országa, prózák, 1993.
Kalendárium, gyermekkori történetek, 1993.
Úgy törnek el, kisprózák, 1995.
A halász fiai, regény, 1996.
Gyilkosság a joghurt miatt, próza, 1998.
A kastély kutyái, regény, 2001.
Gimnazisták, regény, 2002.
Farkasok órája, regény, 2003.