Előszó

Mi vár egy gyakorló politikusra - főként, ha miniszterelnök - az esszéisták, publicisták, politológusok világába tett kirándulásán? Egyáltalán: dolga e az átruccanás mások műfajába? Gyanakvásra, kétkedésre okot adó vállalkozás, jól tudom. Meg kell tenni mégis.

Mindenkinek joga van tudni, hogy mit gondolok nagy közös történetünkről, az életünkről, Magyarországról; hogyan látom az előttünk álló kihívásokat és lehetőségeket. Ha pedig Önöknek joguk van mindezt tudni, akkor nekem, demokratikus politikusnak kötelességem ezt elmondani. Egyértelműen, szembesíthetően, vitára készen.

Az emberek nagy része bizalmatlansággal, kétkedéssel tekint a politikára és ránk, politikusokra. Amit látnak belőle, és amit látnak tőlünk, okot ad erre. Tehát nem velük van baj. Ami, és ahogyan zajlik a közéletben, sokszor kelt jogos csalódást.

A túlfűtött, kicsinyes vita, a személyeskedő hangnem, a hatalmi taktikázás, a felelősség másokra hárítása, az igazmondás helyettesítése a nagyotmondással nemcsak magyar jelenség. Példák sokaságát hozhatnánk szinte bármelyik országból - mégsem magyarázható az elfogadhatatlan. Nem magyarázni kell tehát, hanem tenni ellene.

Tenni először is azzal, hogy feltárjuk a döntések mögött meghúzódó mozgatórugókat, felfedjük az összefüggéseket, megvilágítva a politikusi gondolkodás és az abból fakadó cselekvés hátterét. Mert engem, miniszterelnökként az utóbbi minősít. A cselekvés, a tetteim. Az, hogy miként kormányozzuk az országot. Hogy milyen döntéseket hozunk, s azokat hogyan hajtjuk végre. Ez a politika lényege.

Baloldali ember vagyok, szociáldemokrata. Szociáldemokraták és liberálisok közös kormányát vezetem. Két nagy történelmi, politikai áramlat örököseinek és képviselőinek kormányát. Ellenzékünk konzervatívnak mondja magát, itt és most nem dolgom, hogy minősítsem, méltó örökösei e a magukénak vallott szellemi irányzat hagyományainak

Versengünk egymással, s gyanítom, a választók jelentős része nem is lát sokkal többet abból, amit teszünk. Pedig nem ez a lényeg. Ez csak a következménye annak, hogy kormány és ellenzéke más utat ajánl Magyarországnak. Az eltérő javaslatok mögött eltérő világlátás és program, nem ritkán különböző taktikai megfontolások húzódnak meg. Önök, választók, a taktikából, a helyezkedésből minden bizonnyal többet látnak, mint a mögöttes politikai hitvallásból.

Szociáldemokrataként hazafi vagyok és demokrata. Hazafiként az a meggyőződés vezet, hogy amit teszek, az Magyarország felemelkedését szolgálja. Demokrataként viszont tudom, hogy az én igazságom mások igazságával versenyez, hogy amit én képviselek, az csak mások nézetével, akaratával együtt adja ki az egészet.

Politikusként a baloldali, a szociáldemokrata utat járom. Azt az utat, amely nagyon kanyargós és göröngyös volt az elmúlt másfél-két évszázadban. Utunk egyszer előre vitt, máskor zsákutcába vezetett. A baloldal - miként a jobb is - sokszor vétette el az irányt, s tévedt el a politika erdejében. A legnagyobb tévedést a kommunisták követték el, amikor nem ismerték fel a demokrácia és a piac jelentőségét, a szabad és autonóm polgár nélkülözhetetlen modernizációs szerepét. A magyar baloldalt a történelem megtanította a mérsékelt és mértékletes politikára, és a leckére: nincs nemzeti modernizáció nemzeti polgárság nélkül. Kár a fogalmak közt sorrendet keresni: nemzet, modernizáció, demokrácia, polgár, egyenlőség, igazságosság, piac, verseny, állam, Európa - ezek nélkülözhetetlen, közös értékeink. Arra valók, hogy leírjuk velük a világunkat, a törekvéseinket, és semmiképpen sem arra, hogy uralkodjanak felettünk, vagy hogy mi uralkodjunk felettük.

Igen, a tévedésekkel bejárt út súlyos tanulságokkal szolgált. Megtanultuk, hogy vannak olyan eszmények és értékek, amelyekhez minden körülmények között ragaszkodnunk kell. Az egyenlőség és az igazságosság mellett ilyen a szabadság. Hogy szabad lehessen minden ember: hogy azzá válhasson, amivé a benne rejlő képesség, tehetség és szorgalom rendeli - függetlenül attól, hová született. Miként valósítható meg mindez a modern állam segítségével, amelynek hatalmát az autonóm polgárok demokratikus rendje és a piac teszi ellenőrzötté és korlátozottá? Miként kell átalakítani a társadalmi egyenlőség és igazságosság elvét érvényesíteni hivatott jóléti rendszereket, ha azok már nem eredeti céljuknak megfelelően működnek? Hanem ellenkezőleg: már nem csökkentik, hanem növelik a társadalmi különbségeket!

A kérdések a ma Magyarországának közös kérdései. Válaszaim egy szociáldemokrata válaszai. Igazamról igyekszem meggyőzni a magyar baloldalt és valamennyi választót. Ha sikerül, akkor a válaszokból program lesz, a magyar baloldal programja. A többség igenjével pedig a Köztársaság kormányának programja. Nem tagadom: van úgy, hogy a választ még nem, csak a problémát, a kihívást látom. De ha szembenézünk a kihívásokkal, ha feltesszük a mégoly nehéz kérdéseket is, akkor közösen rálelhetünk a legjobb válaszokra.

Biztonságos és igazságos Magyarországot szeretnénk. Ehhez bátorság is kell. Igazi bátorság, amely az érdemi változtatás szándékából merít erőt. Nincs okunk felforgatni az országot, ám még kevésbé van okunk az elégedettségre és a tétlenségre.

Bátorság, biztonság, igazságosság - erről szól ez a könyv.

Mert hiszem, hogy ezekre van szükség: egy erősebb gazdaságért, egy összetartóbb társadalomért, egy jobb hazáért.

Magyarországért. A Köztársaságért.