Előszó

A bogácsi születésű Hegyi Imre élete átfogja majdnem az egész 20. századot. Kétségtelen: nem tartozik az országosan legismertebb közéleti személyiségek közé, szűkebb régiójában, illetve az általa oly sokszor képviselt népi mozgalomban azonban jól ismerik nevét. Életútjának megörökítését, néhány írásának, beszédének közreadását épp ez a körülmény indokolja leginkább: bántóan keveset tudunk a 20. századi magyar történelem "második vonalához" tartozó, ugyanakkor elkötelezett nemzeti politikusairól. Pedig sokszor nekik voltak köszönhető a kisebb-nagyobb helyi, regionális vagy akár országos ügyek méltányos elintézése, bizonyos értékek átmentése, képviselete.

Hegyi Imre életét a népi mozgalom határozta meg. Népi értelmiségiként, parasztpárti fiatalként kapcsolódott a közéletbe, mellyel a második világháborút követő években is elkötelezte magát. Az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején a népi mozgalom nagyjaival való személyes kapcsolata jelentette az élményanyagot a későbbi évek számára. Az 1945-ös generáció meghatározó eseménye, a parasztság évszázados álmát megvalósító földosztás számára is a régi, úri Magyarország megszűnésének és demokratikus kibontakozásának ígéretét hordozta. Az Észak-Magyarországon is újjászerveződő, megerősödő Nemzeti Parasztpárt helyi vezetőjeként ígéretes karrier előtt állt, amelyet a kommunista diktatúra kiépülése tört ketté. Nem véletlen, hogy az egykori "földosztó miniszter", a kommunista párt egyetlen igazi agrárpolitikusa, Nagy Imre miniszterelnöki reformjai magával ragadják, politikájának, a szocialista rendszer demokratikus reformjának elkötelezett híve lesz. A pártállam által a közéletben való érvényesülésre kínált legjobb terep számára is ekkor - az épp Nagy Imre által "feltámasztott" - Hazafias Népfront lett. A földművelő emberek érdekeinek védelme, képviselete hajtotta előre, míg 1956 tavaszától a forradalomba torkolló folyamat helyi értelmiségének egyik meghatározó alakja. A törvényesség helyreállítását, a parasztság érdekeinek védelmét tette első helyre írásaiban, országgyűlési képviselőként mondott beszédeiben is. A forradalmat megelőző napokban a helyi reformer pártvezetéssel együtt akarva-akaratlanul előkészítője lesz az október 23-án kirobbanó eseményeknek. Hazatérve első dolga a Nemzeti Parasztpárt újjászervezése, az 1949-ben kényszerűségből abbahagyott munka folytatása lett.

Mint ő maga is mondja, nem volt forradalmár alkat. Demokratikus elkötelezettsége azonban a forradalommal való azonosulást hozott számára is. A kisebb-nagyobb túlkapások, majd a szovjet invázió őt is a reálpolitika útkeresésére késztette. Ezért vállalt tagságot a Kádár-kormányt elismerő megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottságban, elsősorban a vidéki tanácsok újjászervezésén munkálkodott. E szerepvállalás többek között később nemcsak számára, hanem - tanúvallomásai révén - barátai számára is a megtorlástól való megmenekülést jelentette. Jellemző azonban, hogy a konszolidálódó Kádár-rendszerben nem pártpolitikai szerepet vállalt, hanem visszatért a Hazafias Népfronthoz, illetve a tanácsi munkához. A választókerületében, illetve annak tágabb vonzáskörzetében élők ügyes-bajos dolgaival, elsősorban a mezőgazdaságból élők sorsának javításával foglalkozott.

1972-ben elérkezettnek látta az időt arra, hogy a népfront kereteinek felhasználásával életre keltse a népi írók szellemi örökségéből táplálkozó tokaji írótáborokat. Az évről évre megrendezett, tartalmas tanácskozások nemcsak "túlélték" a rendszerváltás alapvetően más közeget hozó fordulatait, de új tartalommal teltek meg, és változatlanul az értelmiség egyik legnagyobb visszhangot kiváltó rendezvénye. Antall István írja róla az Európai utas 2002. évi 3. számában: "Hegyi Imre, aki 84 évesen ma is aktív résztvevője a vitáknak, minden évi szerzője az írótábor lapjának, s a kuratórium tagjaként esztendőről esztendőre egyik elfogadója és támogatója a kijelölt vitatémáknak."

A rendszerváltás más vonatkozásban is újat hozott számára. A rövid pártpolitikai kísérletezés mellett a társadalmi egyesületek biztosítottak újra teret közéleti tevékenysége számára. A Tokaji Írótábor Egyesület Kuratóriumának tagsága mellett a Nagy Imre Társaság elnökségének tiszteletbeli tagjaként a mártír miniszterelnök szellemi örökségének ápolásáért tett sokat, és igen jellemző a szülőföldhöz való kötődésében a Bogácsi Kör elnökeként kifejtett tevékenysége. (Hegyi Imre bár miskolci lakos, gyakran hazajár Bogácsra.)

Hegyi Imre soha nem tagadta származását, azt a politikai felfogást, mely az 1930-as évek végén magával ragadta őt. Pedig többször megfordult körülötte a magyar történelem. De mindig megmaradt a népi baloldal következetes képviselőjének, a mérsékelt, népi baloldaliság - közéletünkben egyre kevésbé kimutatható - rokonszenves zászlóvivőjének.

E kötet első fejezetében ő maga mesél életéről. (Beszámolóit Kiss József levéltáros jegyezte le, e sorok írója szerkesztette, gondozta az életút-interjú szövegét.) Emlékezete - egy-egy periódust nem számítva - a legkisebb részletekben is pontos, személyes élményei, felidézett beszélgetései forrásértékű adalékai az általa megélt eseményeknek. Kötetünk második részében írásaiból válogattunk. Saját korának közéletét megszólító publicisztikai írásai közül az elsők a népi írók harmincas évek végi felfogását tükrözve szálltak síkra a paraszti szövetkezetek megteremtéséért. Legtermékenyebb periódusában, a Nagy Imre-i reformok igézetében több, a demokratikus politikai kibontakozást és az igazságtételt, a korrupt pártfunkcionáriusok eltávolítását szorgalmazó írását is közöljük. A forradalom leverését követően is többször ragadt tollat, a helyi napilapban a mezőgazdaság konszolidációját, a parasztság életkörülményeinek javítását fejtegette nagy szakértelemmel és politikai tapintattal.

Termékeny munkássága ellenére Hegyi Imre kevés irodalmi-publicisztikai művet alkotott munkás éveiben. Lekötötte a szervezés, a tanácskozás feladata. Nyugdíjas éveiben, illetve ahhoz közeledve viszont annál nagyobb kedvvel látott hozzá, hogy különböző lélegzetvételű cikkekben, tanulmányokban felidézze a földosztás, a népi mozgalom, a forradalom eseményeit, vagy éppen eszme- és pályatársainak alakját. Személyes hangvételű visszaemlékezéseiből is a teljesség igénye nélkül válogattunk, de írásait nem akartuk kivonatosan közölni, még ha így bizonyos átfedések kockázatát is vállaltuk.

Az említett kettősség jellemző beszédeinek közreadására is. 1956-ból három fontos beszédét is közölni kívántuk, míg beszédeinek következő része a rendszerváltáskor vagy az után keletkezett szövegekből áll. Fontosnak véltünk néhány Hegyi Imrével készült interjút is újraközölni, a dokumentumok között pedig publikálni Hegyi Imrének a tanácstagként, képviselőként kifejtett tevékenységét dokumentáló iratot. Közreadjuk továbbá a Hegyi Imre lakásügyével kapcsolatos dokumentumokat is, a szerző érintettsége mellett ezen iratok az 1956 október 23. előtti napok hangulatát, szóhasználatát is híven adják vissza az utókornak. Kötetünket néhány Hegyi Imre életének állomásait megörökítő fotó közlésével zárjuk.

Kiss József levéltáros mellett köszönettel tartozunk Göndös Gábornénak és Berki Mariannak a gépelésben nyújtott segítségükért.

Hegyi Imre e sorok írásakor 87. életévében jár. Sokunk nevében kívánok neki további jó egészséget, sok-sok köszönettel:

Miskolc, 2004 karácsonyán

Fazekas Csaba