Madár felejt el éves álmot így,
ilyen hamar, csalódva hirtelen
tavaszban és vidám dal-érkezésben.

A fecske. Régi fészke ajtain
verébszemek vigyázva állnak őrt,
övék a volt; a semmi-árverésen

csak úgy kivett, elingyenült idő,
a sárbagömbölyülten otthagyott,
esősiratta őszi délelőtt.
Hiába védte törvény, téli hó,

övék a vár: a tiszta nemtudás,
s a készakarva félni-gyűlölet.
Tojáspecsétre zárva vár a nyár.
Jövőt ígér: kikelti könnyemet!