Kakas erélyel kukorékot
a madárzajos csendre –
hogy már alig hallja
a saját maga hangját:
„Csendesebb csend legyen!”
(Tavaszfáradt kukán
hajnal óta csak ő hallgatott.)
A fecskék vihognak;
ők fentről, a villanydrótról
nézve kitalálták,
mit szeretett volna mondani
a petyhüdt taréjos öreg
egy kerekedő combú
fiatal jércének,

ha el nem felejtette volna ...