Holtak ősi tükre,
s tükrök őse volt!
Csak szemébe néz ki
inni ráhajol,

s önmagára ismer,
ő, a szomjazó.
Lenn a fény lubickol:
mozdul, él a kép.

Hát van arca-tükre,
van, hiába holt:
arcom arca nézi –
köpni kezd a kor,

tán magára ismer
(béka voltam épp).
Rámszakadva csobban
egy arasznyi ég...