Groteszk

Ködös csillagokra könyököl,
s csak amúgy félálomban ír:
időnként jajjgat, néha sír,
anyját meg apját kéri számon
(a változókat az örökön);

anyján, apján amit örököl:
plajbászt, kínt, (kínrímet), papírt,
hitet, házat, pénzt is, ha bírt
a két öreg izzadni nyáron
(az elmúlókon az örököt).

Így a követelés ellentmondásai
megtöltik a papírt;
kész a vers (jó munka) – egyenes vonalat
álmodik a radír
(majd zavarában ki is törli azt).

 

© Kállai Emőd, 2006.