Előszó (részlet)

Talányos dolog a mai napig, vajon volt-e igazán kuruc költészet. Varga Imre, aki 1977-ben II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójára A kuruc küzdelmek költészete címmel adott ki a budapesti Akadémiai Kiadónál egy vaskos, 900 oldalas válogatást, ezt a tényt maga is vitatja. Ő ugyanis elveti a kuruc költészetet mint nemzeti irodalmi kategóriát, és a kifejezést publicisztikai fogalomként értelmezi, szó szerint "a kuruc küzdelmek költoi visszatükrözodésében a kuruc kor közérdekű politikai és társadalmi kérdéseit vizsgáljuk". Ezt a szerény kis válogatást, a II. Rákóczi Ferenc imáját kivéve, az ő gyűjteményéből állítottam össze. Irodalomtörténeti érdekességként öntöttem magyar nyelvi formába két lapidáris stílusban szerkesztett verset, melyek lüktetése a 20. században a szabad vers divatos művelői körében vált elterjedtté és egyre népszerűbbé. Az elsőt Lischovini András Ferenc, Rákóczi tábori orvosa írta a fejedelem 1707. április 5-i marosvásárhelyi beiktatására. A másik tulajdonképpen egy kiáltvány, melyet József császár trónra lépése alkalmából 1705 májusában intézett a magyar nemzethez, és elsősorban Rákóczi XIV. Lajossal tervezett véd- és dacszövetsége ellen agitál. Igazi propagandavers, melyet W. Whitman és V. Majakovszkij is megirigyelhetett volna. Nagy hatással volt a korabeli diplomáciára, nem véletlenül ábrázolja az akkori angol sajtó közönséges banditaként a fejedelmet.

A korszak lelkületét talán A nemzeti szövetség hymnusa fogja meg legjobban, mely Thaly Kálmán adatai alapján 1705-ből származik, és a Stella Maris melódiájára énekelhették. A II. Rákóczi Ferenc háborújának és rebelliójának summás leírása, a szabadságharc történetét elbeszélő krónikás vers szerzője ismeretlen, valószínűleg evangélikus szlovák prédikátor lehetett a Felvidéken. Ennek az éneknek több 18. századi kézirata is van. A kor jeles kutatója, Csanda Sándor szerint a 18. század első feléből származik az a szarvasi gimnázium könyvtárában található kézirat, ahonnét a szlovák nyelvű szöveget ő közölte először.

A vers egyik kiemelt sorát választottam kötetcímmé, bárcsak valaha igaz lenne.

Bettes István