Szunnyad a lelkem, megpihent,
Nem fáj talán már semmi sem.
Mint anyaméhben magzatot,
Óv, véd ma már egy szent burok.

Köszönöm Néked Istenem,
Hisz Te véded az életem.
Átsegítettél, jól tudom,
Gyötrelmes, nehéz napokon

Maradj örökre énvelem,
Hisz úgy szeretlek, mint gyermekem.
Hogy mit mérsz reám, nem tudom,
De tiéd ma már éjem s napom.