Amikor az erdőn jártam,
Képzeljétek, hogy mit láttam.
Fent ültem egy tölgyfa ágon,
Gondold csak el kisbarátom.

Ahogy a makkokat szedtem,
Szajkó szállott el feledtem.
Pletykás szajkó erdő őre,
Mit is jelez, mit mondd csőre.

A jelzésre körül néztem,
És a tisztáson fent éppen,
Ballagott egy barnamedve,
Látszott rajta jó a kedve.

Lépes mézet szopogatott,
Két mancsában nagydarabot.
Körül dongták kicsi méhek,
Siratták a lopott mézet.

Csípték, szúrták barna mackót,
Még sem hallottam egy jaj szót,
Mert vastag a nagy bundája,
Nem érte át méh fullánkja.

Reá sem hederített medve,
Nagyon meg volt elégedve.
Ám egy szemfüles kis méhe,
Orrára szállt, ez lett vége.

Vége lett ám a jó kedvnek,
Orrba szúrták mérges méhek.
És egy méhecske fullánkja
Bent szakadt az orr lyukába.

Ordított és orrát fújta,
Még a mézet is eldobta.
Ám az orra egye dagadt,
Fájó feje majd széthasadt.

Parázsként égett az orra,
Mit csináljon, hová dugja?
Így lépett a kis patakba,
Orrát dugta hűs habokba.