Bevezetés (részlet)

A hálózatok megjelenése nem a mai, modern világ újítása. A társadalom és a gazdaság már a múltban is az egyének és a különböző csoportok közötti kapcsolatok rendszereként működött. A gazdálkodó szervezetek hálózatokat hoztak és hoznak létre annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudják kezelni a gyorsuló változásokból eredő környezeti hatásokat. Ami valóban újabb keletű jelenség, az a technológia fejlődésének azon foka, melyet az utóbbi évek során ért el a világ. Az Internet, az Intranet, a csoportmunka alkalmazások, az email, a mobil kommunikáció, a vezeték nélküli kapcsolat és a további fejlesztések ma már lehetővé teszik a földrészeken átnyúló tudásmegosztást és együttműködést, a virtuális interakciót. Bármikor, bárkit elérhetünk a világ bármely pontján, sem az időbeli, sem a térbeli korlátok nem számítanak többé.

Másfél évvel ezelőtt egy előadás keltette fel a figyelmemet a virtuális, organikus szervezetek iránt. Már akkor izgalmas kérdésnek tűnt, hogy hogyan oldják meg a vezetők az e struktúrák sajátosságaiból adódó kihívásokat, hogyan lehet embereket irányítani kontroll nélkül. Amikor ténylegesen elkezdtem foglalkozni a témával sok egyéb dilemma merült fel bennem. Létezhet-e a mai világban olyan szervezet, amely a bizalomra és a kölcsönösségre épül, amikor mindenhonnan csak azt halljuk, hogy az önzés az egyetlen racionális, "kifizetődő" viselkedési forma? Ahogy kicsit jobban körülnéztem tágabb és szűkebb környezetemben, ráébredtem, hogy ez nem is olyan ritka jelenség. Szerte a világban közösségek ezreinek működése alapul ezeken az elveken.

[...]

A vizsgálatom fókuszába végül - a már több mint tíz éve megalapított - Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK) helyeztem. A MEK történetét és működési kereteit kifejtő esettanulmányt (Drótos - Gast - Móricz, 2004) elolvasva, érdekes kutatási témának ígérkezett az elektronikus könyvtár esete, és rajta keresztül a virtuális közösségek kultúravizsgálata.

A dolgozatom első részét a témához kapcsolódó elméleti háttér képezi. Az elmélet kifejtését a hierarchikus, a hálózatos, az organikus és a virtuális szervezetek definiálásával és összehasonlításával kezdem. Ezt követően a strukturális jellemzők és a vezetési sajátosságok mentén elemzem a virtuális és organikus szervezeteket. A szervezeti kultúra vizsgálata során alapvetően két modellre támaszkodom. A jéghegy modell megkülönbözteti a szervezeti kultúra látható, így közvetlenül vizsgálható és láthatatlan, felszín alatt meghúzódó szintjeit (Bakacsi, 1996). A kifejtés során kiderül, hogy a virtuális szervezetek sajátosságaiból adódóan a felszín alatti részletekre sokkal nagyobb hangsúly helyeződik. A második modell az egyén és a környezet illeszkedését tanulmányozó elméletek közé tartozik. A Person-Organization Fit elmélet az egyén és a szervezet kapcsolatával foglalkozik, a közöttük fennálló kompatibilitást vizsgálja (Kristof, 1996). Dolgozatomban az egyéni és szervezeti jellemzők illeszkedésére helyezem a hangsúlyt, kiemelve az egyének szervezeti kultúrához való viszonyát, amely magában foglalja a normák, értékek, célok, meggyőződések, attitűdök, hiedelmek és feltevések illeszkedését. Az első rész utolsó fejezetében összekapcsolom a szervezeti kultúra témakörét a virtuális szervezetekkel. A dolgozat második, gyakorlati részében, a MEK példáján keresztül világítok rá az első részben kifejtett elméletekre. A jéghegy "felszín alatti darabjának" leírását összevonom az egyén és a szervezet illeszkedésének elemzésével.

Az elektronikus könyvtár vizsgálatát egy rövid történeti áttekintés után a strukturális és vezetési jellemzők mentén folytatom. Kiemelten kezelem az Országos Széchenyi Könyvtárral (OSZK) fennálló kapcsolatát. A MEK, mint eredendően virtuális, organikus szervezet 1999. óta a hierarchikus struktúrával jellemezhető OSZK keretein belül működik, ami különleges helyzetet eredményez.

A Magyar Elektronikus Könyvtár vizsgálatának alapjául az alapítókkal, a munkatársakkal és a szervezet tevékenységét segítő önkéntesekkel folytatott szóbeli és írásbeli interjúk szolgáltak. A cél a szervezeti kultúra megismerése volt, mind a látható, mind a nehezebben megfigyelhető szinteket beleértve. Továbbá az egyéni és a szervezeti célok és értékek közötti hasonlóságot is vizsgáltam. Azért ezt a kutatási módszert választottam, mert a személyes előfeltevések, értékek, hiedelmek, érzések megismerését csak így tartottam lehetségesnek.

Remélem, hogy a dolgozatom alátámasztja az olvasó számára, hogy valóban léteznek bizalomra, kölcsönösségre épülő közösségi szerveződések, melyekben az önzés, mint alapvető emberi tulajdonság háttérbe szorul. Nem állítom, hogy a hálózatoké, a virtuális és organikus szervezeteké a jövő. Egy azonban biztos, sem a magán, sem az üzleti szféra nem hagyhatja ezeket figyelmen kívül, mert az önszerveződés ezen formái mára a különböző társadalmak szerves részeivé váltak.