Bevezető

Amikor 1999 szeptemberében az összehangolt alkotómunka lehetőségeit latolgattuk itt, Székelyudvarhelyen, a történet- és társadalomtudományok területén, mindannyian kételkedtünk terveink hosszú távú megvalósíthatóságában. Eddigi két kötetünk rácáfolt félelmeinkre és bebizonyította, hogy a patinás kutató központoktól távol is lehet színvonalas tudományos munkát végezni. A harmadik már a folytonosság kötelezettségét jelenti: azt, hogy az Areopolisz rendszeresen megjelenő tudományos évkönyv lett!

Közben elkezdtek letisztulni a "hogyan tovább" kérdéskörével kapcsolatos elképzelések. Az Areopolisz köré csoportosult fiatal kutatók fő érdeklődési területe a Székelyföld története, a korai középkortól egészen a közelmúlt eseményeiig. A kenyérkeresés taposómalma valamennyiünket más, kutatási területünkkel olykor még csak nem is rokon munkakörbe kényszerít, de nem von el teljesen a tudományos alkotás örömétől.

Napi munkánk korlátozza ugyan a kutató programok, az egyéni és csoportos tervek tökéletes összehangolásának lehetőségét, de így is látható egy fejlődési trend, mely mindenféle erőltetés és belemagyarázás nélkül egy hosszú távon is állóképes Székelység-kutató csoport kialakulása felé mutat. Óvakodunk a hangzatos kinyilatkoztatásoktól, mert tudjuk, alkotó munkánkat továbbra is egyre zsugorodó szabadidőnkben kell folytatnunk, természetesen (merthogy ez már tolünk függ) nem szabadidő-színvonalon. De hisszük, hogy életképesebb az, ami évek során kialakul, mint amit látványos külsőségek közepette, olykor anyagiakat sem kímélve, virágeső és pezsgőspoharak csengése kíséretében létrehívnak.

Köszönjük azoknak, akik eddig támogattak, és bízunk benne, hogy ezt a műhelyt előbb-utóbb az a város is sajátjának fogja érezni, amelynek allegorikus nevét önként viseli, és melyben tagjainak többsége él és dolgozik. Akár így, akár úgy, a harmadik után esztendő multával a negyedik következik...

A szerkesztők