Előszó (részlet)

A jelen könyv, melynek kiadását a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatótanácsa tette lehetővé, ideiglenes bevezetőként csatlakozik 1825-nél az ugyanezen intézet által megkezdett, teljes Magyar Történeti Bibliográfiához, melynek első, - részben már megjelent - kötetei az 1825-1867 közti időszakra vonatkozó, nyomtatott anyagot tartalmazzák. E bevezetés célja tehát az, hogy a mostani kötetben 1711-ig, egy készülő, második kötetben pedig 1711-1825-ig gyakorlati tájékozást nyújtson e korábbi századok anyagáról és hogy megkönnyítse mindazok munkáját, akik történetünk régebbi korszakainak forrásanyagában és irodalmában óhajtanak eligazodást szerezni. Ezzel történettudományunk haladását óhajtja szolgálni; hogy bibliográfiai útmutatásra mennyire szükségünk volt, azt már csak azért is fölösleges hangsúlyoznunk, mert hiányát mindnyájan, kutatók és hallgatók egyaránt, szinte napról-napra éreztük.

De "bevezetés" e kézikönyv abban az értelemben is, hogy csak áttekintő tájékozást nyujt, vagyis jóval kevesebbet (bár ugyanakkor bizonyos tekintetben, némileg többet is), mint egy teljes bibliográfia. Kevesebbet, mert - ezt előre hangsúlyoznunk kell - nem adja a teljes anyagot. Az egyes kérdések specialistái azonnal látni fogják, hogy sem a források, sem az irodalom tekintetében nem éri el a teljességet. Ezt eleve így írta elő célkitűzése, terjedelmének szabott határa, a gyakorlati áttekinthetőség szempontja, valamint ehhez illő munkamódszere. E könyv nem munkaközösség, hanem egy szerző munkája, aki a magyar történet fejlődési útján elindulva, útközben kalauz-félét készített arról, hogy hol, milyen útbaigazításokat és támpontokat lehet találni, a jólismerthez gyűjtve hozzá a kevésbé használt vagy elhanyagolt anyagot, a nagy egészhez a részleteket. A gyűjtést azonban szelektálva, csak bizonyos körig folytatta. E kör az újabb századok félé haladva egyre bővül, viszont pl. Magyarország területének honfoglalás előtti viszonyait, a régészeti anyagot illetően megelégszik egészen vázlatos tájékoztatással. Ezen az általános irányon belül is több figyelmet szentel egyes fontosabb kérdések és történelmi jelentőségű szakaszok, így a parasztháborúk, függetlenségi küzdelmek, a Rákóczi-szabadságharc ismertetésének, és teszi ezt elsősorban olyan (genealógiai, heraldikai stb.) anyag rovására, mely egy ilyen áttekintésből a lényeg veszélyeztetése nélkül könnyebben kihagyható volt. Végül pedig, ismét tárgyi tájékoztató jellege folytán, nem tartalmazza e munka az egyes említett kiadványok teljes, szakszerű könyvészeti adatsorát sem, ami egyébként egy tulajdonképeni bibliográfiától megkívánható volna.

Többet az ilyen kézikönyv azzal nyújt egy bármily teljes bibliográfiánál, hogy nem pusztán a címeket helyezi megfelelő szakrendszer szerint egymás mellé. Ha szűkszavúan is, de lehetőleg kitér az elbeszélő források főbb csoportjainak, a szerzők személyi adatainak, társadalmi helyének, pártállásának ismertetésére, az iratkiadások jellegére, esetleges hiányaira, végül pedig az irodalmat lehetőleg a történeti fejlődés sorrendjében, tájékoztató megjegyzések kíséretében sorolja fel.

[...]

Ami a könyv technikai felépítését illeti, az anyag egybeállításában inkább a történeti sorrendet követtük, lehetőleg kerülve a széleskörű, általános kategóriákat. A legszükségesebb általános anyagot a Bevezető részben, illetve a korszakok küszöbén, a fejezetek élén adjuk, később csak utalunk rá. Az elbeszélő források (A), az iratkiadások (B) és az irodalom (C) hármas tagolása minden fejezeten végigmegy, de helyenként, ahol pl. a gazdasági anyag amúgy is hiányos és kevés volt, a kisebb iratkiadásokat is C) alatt soroltuk fel; ilyenkor azonban B) alatt mindig utalunk arra, hogy a kérdéses anyag hol található. Az anyag gyűjtését 1950 nyarára zártuk le, azóta megjelent írásokat csak kivételes esetben tudtunk a szövegbe illeszteni.