Bevezetés

Az embert két lényeges dolog különbözteti meg minden más élőlénytől: a gondolkodás és a beszéd képessége. A gondolkodás képessége lehetővé teszi számára, hogy tudatosan cselekvő biológiai szubjektumként legyen résztvevője a természetben lejátszódó folyamatoknak, szükség esetén közreműködjön ezek alakításában - már amennyire körülményei, ismeretei és egyéb tényezők lehetővé teszik ezt. A beszéd révén egyedülálló, minőségileg új kapcsolatot teremthet társaival: fontos információkat és ismereteket cserélhet, nemcsak érzelmi, hanem szellemi kommunikációba is léphet velük stb. Ez a két képesség természetesen szorosan összefügg egymással, és az ember intellektuális tevékenységében alapvető szerepet játszik.

Vitathatatlan, hogy az ismeretek továbbadása a legtöbb emberi közösségben mindenekelőtt beszéd útján történik, az emberi agy elraktározó képességére - az emlékezetre - bízva azt, hogy az így közölt információkból mit tart megőrzésre érdemesnek, s mit hullajt ki végérvényesen a felejtés rostáján. Ez a módszer azonban - tapasztalatból tudjuk - nem túlzottan hatékony, szükség van olyan eszközre, amely segítségével az ismeretek akár korlátlan ideig is elraktározhatok, s amely akkor is lehetővé teszi az emberek közötti kommunikációt, amikor beszélgetésre nincs mód. Ez az "eszköz", ez a nagyon fontos találmány az írás. Ebben a könyvben megkíséreljük nyomon követni az írás fejlődésének az útját, az ún. tárgyi írástól egészen a betűírásig, s közben szó lesz majd régen letűnt vagy elpusztított civilizációkról, kihalt népekről, valamint neves tudósokról is - mint pl. Champollion, Rawlinson, Michael Ventris és mások -, akik több ezer éve Csipkerózsika-álmukat alvó nyelveket ébresztettek föl, felbecsülhetetlen értékű szellemi alkotásokat téve ismét közkinccsé. Ennek a könyvnek elsősorban az ismeretterjesztés a célja, s azzal a nem is titkolt szándékkal írtam, hogy felkeltsem a tanuló ifjúság érdeklődését a múlt szellemi kincsei és a művelődéstörténet iránt, de őszintén remélem, hogy azok is szívesen elolvassák, akik már kinőttek az iskolapadból.