CÍMLAP
|
TARTALOM, FÜLSZÖVEG |
Tartalom
Akit a Csillag jelez
"Világítson világosságotok az emberek előtt!"
Tökéletesség avagy radikalitás
Józan vagy jézusi megoldás?
Nincs két csúcsérték
A jogosnál többet!
A tékozló fiú meg a bátyja
Két paradigma
A jóság határtalanítása
A szokatlan és a megszokott kihívása
"Ha szerettek engem..."
Virrasszatok!
Ha meg nem tértek...
"Boldogok az irgalmasok..."
Ne akarj egyre többet birtokolni - amid van, oszd szét!
A gazdag nem juthat be
Négy kérdés a szegénységről
Hamis vagy okos sáfár?
Egyetemes szolidaritás
Megelőlegezett szeretet
Legyőzte a világot?
Hatalmaskodás helyett szolgálat!
Légy jó - törvény és határok nélkül!
Az "ilyeneké" Isten országa
Példaképünk: a gyermek
Hivatás és küldetés
Hármas küldetés
Politizált-e Jézus?
Kontraszt-társadalom
"Kő kövön nem marad!"
Istenképek csatája
Isten: anya és apa
Vakon hinni vagy bízni?
Tapasztalásra épülő hit
Apokaliptika helyett morál
Lebontani a templomot?
Karácsony ünneplése
Kinyilatkoztatás - Szentírás
Egy, szent, katolikus és apostoli?
"Hát ti kinek tartotok engem?"
A kulcs Jézus életéhez
Micsoda ember!?
A kritikus Jézus
Az önmagához kegyetlen Jézus
Rajongó vagy realista?
Normális, paranormális, szupranormális
Jézus, a fölcserélhetetlen
Jézus, a mértékadó
Isten fia
Az Emberfia
Mivé tette magát?
Hogyan szerette Jézus az ellenségeit?
János és Jézus
"Miért keresitek az élőt a holtak között?"
Kaifás és Pilátus ítélőszéke előtt
Hogyan keletkezhetett a húsvéti hit?
Pál feltámadáshitéről
Realista értelmezés - miért is?
Mit ünnepeljünk?
"Jöjjön el a te országod!"
Beleszólt-e Jézus társadalmi kérdésekbe?
Elpídia
Európa mint erődítmény
Szabad-e bálványozni az államot?
Mítoszok áldozatai
Az ökológia jézusi alapjairól
Szakrális - profán
A Miatyánk
Tréfa, humor és irónia Jézus életében
Jézus monológja a keresztúton
"Az én erőm az Úr"
Fülszöveg
Mit kezdhet a modern ember olyan "ósdi" történetekkel, mint amilyen a "irgalmas szamaritánusról" szóló példabeszéd? Hamar kiderül, ha megvizsgáljuk, vajon kik lehetnek a történet szereplőinek mai megfelelői.
Rögtön érintettnek érezzük magunkat, ha arra gondolunk, hogy korunk "rablói" mindenekelőtt a "szabad piacgazdaság" elsődleges mozgatói és haszonélvezői, a nagytőkések, az óriáscégek tulajdonosai, a "multik", a bankárok, továbbá a vezető politikusok, akik kiszolgálják a tőkéseket és a bankárokat, parlamenti képviselők, akik a "megfelelő" gombokat nyomogatják, azután a rendőrség és a hadsereg, amely erőszakkal érvényesíti az előbbiek akaratát, továbbá azok a tudósok, akik technikailag működtetik és fejlesztik a rendszert, illetve filozófusok, írók, művészek, papok és főpapok, akik az ideológiát szolgáltatják, újságírók, rádiósok, tévések, akik megetetik a tömegekkel a maszlagot, de (többé-kevésbé áttételesen) azok is mind, akik vallják "a magántulajdon szentségét".
Korunk "papjaival" és "fogadósaival" nem érdemes külön foglalkozni. Ha szándékuk szerint nem is, a valóságban mindenképp a "rablók" táborát erősítik.
Korunk "szamaritánusai" pedig azok, akik idejüket, erejüket, pénzüket, tehetségüket az áldozatok megmentésére, gondozására, támogatására fordítják. Kik ők konkrétan? Nehéz megmondani, mert egyrészt önmutogatás és feltűnősködés nélkül végzik hősies munkájukat, másrészt nagyon kevesen vannak, harmadrészt pedig többnyire nem tartjuk őket normálisaknak, így aztán nem is vesszük észre, hogy ők voltaképpen "szamaritánusok".