Fülszöveg

A Kínai kertet fel lehet fogni építménynek, ahogy a cím sugallja. Labírintuskertnek, ahol a legkülönbözőbb utak vezetnek a legmeglepőbb helyekre, és vigyázzon a lépteire az olvasó, mert el is lehet tévedni. Fel lehet fogni zenének is, ahogy az oldalak alján fel-felbukkanó, kottából ismerős jelek mutatják. Rapszódiának, amely szépség és rútság között csapong fel és le; felemel, elkábít és megbotránkoztat. De talán a legfőbb szó a Kínai kertre - maga a szó, ami építi és komponálja a Kínai kert verseit. A legkülönfélébb szavak játékba kezdenek, egymáshoz kapcsolják az össze nem illő, mégis összetartozó párokat: nyugalmat és őrületet, magasztosságot és gúnyt, elvontat és kézzelfoghatót, szellemit és testit, hagyományosat és kitaszítottat, így lesz a Kínai kert szó-labirintus és szó-rapszódia.