Bevezető

Sokféle összevetésben próbálták már jelentőségét méltatni a 2004-ben esedékes európai uniós tagságunknak, de abban, mint minimum megegyezhetünk: történelmi pillanata lesz Magyarország életének. Ahhoz persze, hogy ezt a történelmi pillanatot meg is élhessük, sikerrel kell túljutnunk az április népszavazáson, azaz: az országnak - vagy finomítsunk: a többségnek - kell akarnia, hogy csatlakozzunk Európa gazdagabbik (boldogabb?) feléhez. Itt állunk tehát a kapuban - csak rajtunk múlik, hogy belépünk-e rajta. De ha belépünk, ha ezt a reménybeli döntést hozza a nép, vajon mit hagyunk magunk mögött, milyen Magyarországra csapódik rá az ajtó?

A Népszava nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megmutassa önöknek ezt az országot, ha úgy tetszik: itt hagyja lenyomatként az utókornak a 2003. tavasz közeli állapotot. A magyar közélet kiemelkedő személyiségeit kértük fel arra, hogy írják, a fotóművészek pedig mutassák meg nekünk, önöknek és az utódoknak, miként is látják ők hazánkat az új évezred harmadik évében. Hogy miért éppen most?

Nos, azért, mert - ha a lépték eltérő is - lapunk életében is történelmi a pillanat: a Népszava most tölti be 130. évét. Ha valaki hitelesen számolhat be a korról, az pont a Népszava; nincs még egy lap ebben az országban, amely történelminek nevezheti magát. Talán ez a magyarázata, hogy az általunk felkért szerzők döntő többsége azonnal igent mondott az invitációra. Így aztán parádés névsorral találja magát szemben az olvasó és persze sok-sok súlyos gondolattal. Minek következtében olyan olvasni- és látnivalót tehetünk az Ön asztalára, kedves Olvasó, ami a naponta meghaló napilapok esetében párját ritkítja; maradandó értéket. És amelynek elolvastával élesen rajzolódik ki elénk: Ez Magyarország - Európa kapujában.